1. Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály
Pedagógiai Főiskolai Kar
Tanulásban akadályozottak pedagógiája szak
Levelező tagozat
„GYÖKEREKTŐL A LOMBKORONÁIG...”
A ZENE SZEREPE
MARIA MONTESSORI ÉS KOKAS KLÁRA
„BOLDOGSÁG PEDAGÓGIÁJÁBAN”
Készítette:
Ujhelyi Jánosné
Konzulens:
Csordás Ágota
zeneterapeuta
Pécs, 2007.
2. 2
Tartalomjegyzék
1...Bevezetés „karmesteri intéssel”............................................................. 4
1.1 Témaválasztásom indoklása iskolai helyzetkép segítségével ......... 4
1.2 „Hogyha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön” ........... 6
1.3 Vidám dobpergés … gyermekek a tengeren ................................... 8
2. Egy másfél éves gyűjtőmunka alatt szerzett élmények, tapasztalatok
krónikája ................................................................................................ 9
2.1 „Gyökerektől a lombkoronáig”...................................................... 9
2.2 A Magyarországi Montessori Egyesület Pécsi Területi Körének
bemutatása........................................................................................ 10
2.2.1 Merre is induljak? ................................................................. 10
2.2.2 Utam már biztosabbá vált...................................................... 11
2.2.3 Egy rövid visszapillantás a jelenből a múltba....................... 13
2.2.4 Fényképek most és száz évvel ezelőtt................................... 14
2.2.5 Az ajándékba kapott Montessori Műhely és annak zenei
vonatkozású cikke................................................................. 17
2.3 Személyes találkozás B. Méhes Verával, Vera nénivel ................... 19
2.3.1 Mester és tanítvány… Nemzedékről-nemzedékre ................ 19
2.3.2 A febr. 8-ikai nap krónikája .................................................. 24
2.3.3 „Magunkfabrikálta” zeneszerszámok ................................... 25
2.3.4 Fidler, Wendy: Ritmus és mozgás ........................................ 27
2.3.5 Jan, White: Mozgás, tánc és zene a szabadban ..................... 30
2.3.6 Maureen, Harris: Montessori Mozart program ..................... 32
2.4 Montessori szavai a zenei művészet kezdetéről............................... 34
2.4.1 Ritmus és ritmikus torna ....................................................... 35
3. 3
2.4.2 Zenei előadás......................................................................... 35
2.4.3 A zene olvasása és írása ........................................................ 36
2.5 A „csend”, a „hallásfejlesztés” és Mária Montessori hangszerei..... 37
2.6 Összehasonlító zenepedagógia-történet ........................................... 38
2.6.1 Montessori és Kodály közös elvei és filozófiája................... 38
2.6.2 És kiegészül a „nagy csapat”................................................. 39
2.6.3 Hogyan is mondja Willems és Martenot?............................. 40
2.6.4 Ulwila „boldogság pedagógiája”.......................................... 40
2.7 Életre szóló barátság Kokas Klárával egy pályázat s egy
szakdolgozat kapcsán?!.................................................................... 41
2.7.1 „Gyökereim az élő fa gyökerei”............................................ 47
2.8 Beszámoló egy budapesti utazásról ................................................. 48
3. Friss hírlevél a „Montessori Europe” lapjáról összegző tanulságokkal ...51
3.1 „SUMMA” ...................................................................................... 53
3.2 Röviden Édes Szüleimről, Családomról, Önmagamról ................... 54
3.3 Azoknak, akiknek köszönettel tartozom .......................................... 55
3.4 Zsófika.............................................................................................. 56
Felhasznált irodalom.................................................................................... 57
Melléklet – Interjú Kokas Klárával ( CD felvétel – Kossuth Rádió Kézjegy
c. műsora)
4. 4
1. Bevezetés „karmesteri intéssel”
„Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a
tenger és minden benne való!”
Viduljon a mező és minden, ami rajta van; örvend
akkor az erdő minden fája is1
,
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát
cziterával együtt 2
.Vígan énekelj az Úrnak te egész föld;
harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!
Zengedezzetek az Úrnak hárfával és hangos énekléssel;
Trombitákkal és kürtzengéssel vigadozzatok a király, az
Úr előtt! Harsogjon a tenger és minden benne való, a
világ és akik lakoznak benne. A folyóvizek tapsoljanak,
a hegyek együttesen örvendezzenek!3
”
1.1 Témaválasztásom indoklása iskolai helyzetkép
segítségével
Másfél esztendeje annak, hogy a főiskola által felkínált szakdolgozati
témakörök választási lehetőségei között megtaláltam Mária Montessori
zenepedagógiai tevékenységét. Nagy örömmel jelöltem meg a címet, hiszen
tanulmányaim során érintőlegesen már találkoztam a sokak által ismert olasz
orvos-pedagógus munkásságával. Megragadott szellemisége, a gyermekek
iránt érzett szeretete.
Enyhén, közepesen és súlyosan, halmozottan sérült gyermekek, fiatalok között
dolgozva tapasztaltam, hogy munkatársaimmal együtt sokszor ösztönösen
ráéreztünk Montessori módszerének lényegére. Sőt fejlesztőeszközeink egy
része az ő leleményes felfedezéseire vezethetők vissza. Mint gyógypedagógiai
1
Zsoltárok könyve 96.r.11-12.vsz. In: SZENT BIBLIA, az eredeti szöveggel egybevetett és
átdolgozott kiadás. Fordította: Károli Gáspár Budapest, Bibliatársulat, (1969), p.551.
2
Zsoltárok könyve 81. r. 3. vsz. p.544.
3
Zsoltárok könyve 98. r. 4-8. vsz. p. 551.
5. 5
asszisztens sok időt töltök a gyermekek között. Vannak bizony nehéz
pillanataink, amikor látható módon zúdul rájuk testi-lelki-szellemi
gyengeségük, terhük, melyet nap mint nap kell cipelniük. S ilyenkor a zene
mindig segítségünkre siet. Pillanatnyi hangulatuknak megfelelően szabadon
választhatnak a kínálatból. Zsuzsika általában a kis zongorát kéri. Félrevonul
egy heverőre, s a mellkasára helyezve zeneszerszámát, játssza kedvenc
dallamát, mellyel még álomba is tudja ringatni magát. Testvérkéje, Eszti
„tudatos előadóművészként” kottát kérve távozik egy másik zongorával, s a
folyosó végén elmélyülten üti le a billentyűket, figyelve partitúráját. Ha
ilyenkor valaki odapillant, eszébe nem jutna, hogy nem igazi kottaolvasás ez,
hisz oly komolyan veszi szerepjátékát. Az apátlan, anyátlan, árva Zsoltika az
osztályban marad. Eredeti mély-erdei roma zenéje a legnehezebb pillanataiban
is mosolyt csal arcára. Szinte két kézzel karolja át a CD-lejátszót, úgy éli bele
magát népe eredetiségébe. Francseszkó mozgássérültsége mellett süket-néma
is. Ennek ellenére valamiképpen mégis eljut hozzá a muzsika hangja, hisz nem
egyszer látom valódi roma táncot ropni Zsolti kedvenc dalára. Ferike, akinek
karjai, ujjai finom mozgásokra képtelenek, sípjával boldogan botorkál a
folyosón. Tibi hiperaktív, nagyothalló kisfiú dobolni szeret. Zaklatott, mogorva
arcocskája megnyugtatóan virul ki ilyenkor. Ha azt látom, szívesen fogadják,
akkor én furulyázok számukra néhány, általuk is ismert dalt, amelynek címét
egy-két taktus után boldogan kiáltják. Ha olyan a helyzet, hogy a kis csapat
együtt tud maradni, akkor Gryllus Vilmossal énekeljük dalainkat, - hol a
kelepelő gólyáról, hol a Maszkabálról. Van egy repertoár, amelyek között Bach
muzsikától kezdve Beethoven, Mozart, Bartók zenéje is megtalálható. Eszter,
akivel adott esetben „kötelező gyakorlatot”, vagyis valamilyen tantárgyi órát
alig-alig lehet kiviteleztetni, hatalmas lehetőségként éli meg annak
szabadságát, hogy a CD-lejátszón ő maga válassza ki eme igényes darabok
közül az éppen akkori hangulatának megfelelőt. S ha eltalálta, ilyenkor
megszűnik számára a világ… Vagy valamilyen csodálatos koreográfiát
rögtönöz hozzá, vagy kezében tart egy láthatatlan zeneszerszámot, ami
általában – utólagos elmondása szerint – hárfa. Sokszor csukott szemmel éli át
ezt a néhány percet, amit csak távolról megállva, áhítattal kísérhet végig az
6. 6
ember. Van, amikor Halász Judit kedves hangja segít ki bennünket. Vidám
dalaira nem egyszer táncolunk, s közben vele együtt énekelünk. A muzsika
hangjaira más csoportból is el-ellátogatnak osztályunk felé. Ginuska
tolókocsijával „löki meg” időnként az ajtónkat. S amikor az erőteljes
kopogásra ijedten kinézek, rám pillant betyárosan huncut szemeivel, és csak
annyit mond: „Zenét kérek…” S már teszem is ölébe kis zongoráját. Ujjait ő
sem tudja folyamatosan mozgatni, mégis boldogságot jelent számára, ha egy-
egy gombot megnyomva dallamot játszik zeneszerszáma, amelyet ő úgy él át,
hogy azt a zenét most ő produkálja. S ha a másik folyosón összetalálkozom a
Down-kóros kis Szilvikével, megállít, majd mély orgánumján kérdezi:
„Zongora?!” Én meg természetesen bíztatva válaszolok: „ Lesz Szilvikém,
persze, hogy lesz zongora… Majd megbeszéljük Móni nénivel, mikor
kaphatod meg…”
E rövid kis felsorolás talán elegendő magyarázattal szolgál arra, miért
választottam szakdolgozatom témájául Mária Montessori zenepedagógiai
tevékenységét. A fentebb leírtak is érzékeltetik, milyen elementáris erővel tör
fel az embergyermek lelkéből a zene iránti éhség. Tapasztalataim alapján pedig
csak elszorult szívvel tudok szólni arról, hogy ezt a fontos szükségletüket oly
kevéssé tudjuk kielégíteni. Mert hát ugye bennünket is „szorít az idő”, az „óra
uralma” alatt állunk mi is. Bár már sokban módosulhat a helyi adottságokhoz a
tanmenet, mégis megvannak azok az alapvető követelmények, amelyeknek
ezek a gyermekek is meg kell, hogy feleljenek. S ez bizony kemény munkát
igényel mind a tanárok, mind a tanulók részéről.
1.2 „Hogyha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön…”
Társammal - kivel együtt dolgozhatok – sokat töprengtünk itthon, hogyan
is lehetne változtatni úgy a dolgokon, hogy ezek a gyermekek, bár
fejlődésüknek megfelelően szépen tudjanak haladni a kultúrtechnikák (írás,
olvasás, számolás) területén, ugyanakkor többet részesülhessenek testüket –
lelküket – szellemüket felüdítő zenei tevékenységekben. Érzéseim azt súgták,
valami ígéretesen szép terület kínálkozik számomra, számunkra
7. 7
szakdolgozatom témaköre ürügyén. Így hát másfél esztendővel ezelőtt „lázas
kutatásba” kezdtem. Mindennek végeredménye a jelen helyzet, mely szerint: itt
ülök kis szobám íróasztala mellett. Körülöttem hatalmas mennyiségű
forrásanyag; az elmúlt hónapok nem várt, csodás élményeivel együtt.
Könyvtárból kikölcsönzött könyvek, értékes levéltári dokumentumok, folyóirat
fénymásolatok, CD-felvételek, hangkazetták, fényképek, levelek,
telefonszámok… Itt ülök és töprengek… Most mihez is kezdjek? Ha valaki
ismeri a bőség zavarát, - hát ez az lehet… Felsóhajtok: „ Istenem! Csak adj egy
jó igazi mottót! Annyi minden szépről és jóról lehetne írni, de valahogyan
summázni kell…” S egyszer csak valami, vagy „Valaki” eszembe juttatja :
„Dalt zengjetek!... Dobot pergessetek!” Kiszólok társamnak: „Csak már
legalább a mottóm meglenne…” Ő néhány másodperces csend után megszólal:
„Mi lenne, ha valamelyik Zsoltárból írnál idézetet? Tudod: „A folyóvizek
tapsoljanak…” – máris itt a ritmus és a többi…Keresd csak meg!”. Örömmel
ugrottam fel székemből, és mondtam el neki, hogy én is pont erre gondoltam.
Másfél esztendeje, amikor hazahoztam a főiskoláról a hetven választási
lehetőséget, és társam elé tettem, szintén nem szóltam neki előre, hogy mit
szemeltem ki szakdolgozatom témájául. Néhány perc után mögéje álltam, és
megkérdeztem, melyikre gondolt a sok lehetőség közül. Ujjait végigvezetve a
címeken, egyszer csak megállt, én pedig nagy örömmel olvastam: „ Mária
Montessori zenepedagógiai tevékenysége”. Dolgozatom mottójának
kiválasztásánál így lett kettőzött az örömöm. És mit is mond az Írás? „Hogyha
ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak
kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám” 4
. Sőt még ezen felül is olyan
ajándékokban lehetett részünk, amelyeket nem is kértünk, mégis
megkaphattunk. Erről is szólni szeretnék a későbbiekben.
4
Máté evangéliuma 18. r. 19.vsz. p. 20-21.
8. 8
1.3 Vidám dobpergés… gyermekek a tengeren…
Egy pillanat erejéig visszatérve a mottó idézethez: némi keresgélés után
rátaláltam a megfelelő helyekre, és máris írni kezdtem: „ Dalt zengjetek!…
Dobot pergessetek!...” S ahogy a másolást befejeztem, a legnagyobb
meglepetésemre víg éneklés, dobpergés szűrődött be ablakomon keresztül,
amelynek hangja egyre csak erősödött. Párommal együtt pillanatok alatt az
utcán is voltunk, ahol csodálatos kép tárult elénk: fiatalok sokasága, színek,
hangszerek kavalkádja… Éneklő ifjúság Törökországból, Bulgáriából,
Olaszországból, Görögországból, Romániából, Spanyolországból és
természetesen Magyarországról. A Nemzetközi Néptáncfesztivál szereplői
köszöntötték Pécs város lakosait vidám énekkel, tánccal, tapssal,
hangszerekkel. Mi is közéjük állva mosollyal, integetéssel viszonoztuk azt az
életörömöt adó sugárzást, amit csak a muzsika hangjain keresztül lehet igazán
megtapasztalni. És bár felettünk sötét felhők kerekedtek, s már nagy
cseppekben az eső is eleredt, az együttes zene és éneklés nagy örömét ez nem
zavarhatta meg. Ők a közeledő viharra ügyet sem vetettek …
Az imént említettem, hogy különleges ajándékok részesei lehettünk az elmúlt
időkben. Dolgozatom témájához illik, ezért írom le a következőket. Nyugodt
körülmények között csendességben írhatok, hiszen két kislányom ezekben a
napokban tengerre szállhatott. A KIDS FOR FREEDOM /Gyermekek a
szabadságért/ mozgalom keretében a Márvány tengerre repülhetett egy olyan
gyermekcsapat, akiknek családjaik önerejükből nem tudnák finanszírozni az
utat. Több nemzetből hívtak meg fiatalokat. Némi angol és német tudást
elvártak a program vezetői a magyar gyermekektől, de a valódi közös nyelv a
zene lesz. Furulyáikat, dalos könyveiket becsomagolva, tiszta, szép
énekhangjukat előkészítve, boldog örömmel készültek a nagy utazásra. A
különböző, saját népi jellegű dalaikon kívül a gyermekeknek van közös énekük
is, amelyben mindenki a saját nyelvén, de azonos dallammal énekli a
testvériség és a szabadság himnuszát… Vajon lehet-e ennél szebb és jobb
bevezető ahhoz a szakdolgozathoz, amelynek címe Mária Montessori
zenepedagógiai tevékenysége?!
9. 9
2. Egy másfél éves gyűjtőmunka alatt szerzett
élmények, tapasztalatok krónikája
2.1 „Gyökerektől a lombkoronáig”
Gyűjtőmunkám során két eseményszálon igyekeztem haladni. Egyrészt a
„gyökerekig” próbáltam mélyre ásni, másrészt felettébb érdekelt a „fa
koronája”, vagyis az, hogy miként fejlődött ki az „élet fája”; az a „fa”,
amelynek „levelei” ma is gyógyulására vannak sokaknak. A „gyökereket”
természetesen a könyvtárhálózatban találtam meg, amelynek gazdag irodalmát
végigolvasva csodálatos világ tárult elém. Célirányosan mindig Montessori
életpályáját kerestem, de a leírásokban ő maga külön, elszigetelten soha nem
szerepelt. Meggyőződtem arról, hogyha valamit igazán tenni óhajtunk a jó
ügyért; közelebbről tekintve gyermekeinkért, a felnövekvő nemzedékért, az
csakis team-munkában lehetséges. Ismerjük a mondást: „Egy fecske nem
csinál nyarat…” Visszatekintve történelmünkön, láthatjuk, Mária Montessori
az ő messianisztikus személyiségével egy olyan „csapat” tagjaként
tevékenykedett, amelynek köszönhetően a „mag kikelt”, és bármilyen sötét
viharok keletkeztek is az emberiség egén, a „ nemes magot” valaki mindig
tovább vitte, hiszen a Mindenség Ura, a mesterek Mestere őrködött figyelő
szemmel, hogy „magvetése” kárba ne vesszen. Platón, Arisztotelész, R.
Erasmus, Comenius, Locke, Rousseau, Pestalozzi, Brunszvik Teréz, Fröbel,
Dalcroze, M. Montessori, Declory, Kodály, Orff, Willems, Burchard Erzsébet,
B. Méhes Vera, Kokas Klára és a többiek egy hatalmas, gyönyörű „családfát”
alkotnak abban a „kertben”, amelyben nemzedékek nőttek fel. „Magvetést”,
„palántanevelést”, „gazirtást” és mindazt, ami egy „nemes faj” kiműveléséhez
szükséges, ők fáradhatatlanul megtettek. Különleges képességekkel megáldott
személyiségek, akik felismerték küldetésüket: szeretni az embereket, amelynek
első és talán legfontosabb lépcsője a gyermeki lélek megismerése, majd a
lehető legjobb eszközökkel személyiségének kifejlesztése.
10. 10
A következőkben megpróbálom leírni azt az eseménysorozatot, amelyben
részem lehetett az elmúlt hónapok során. A most készült fényképfelvételekkel
párhuzamosan igyekezni fogok olyan képeket is mellékelni, amelyek mint
„gyökerek” M. Montessori munkásságát jelenítik meg. Így szeretném
szemléletessé tenni azt, hogy milyen csodálatos „ fává” tud terebélyesedni az
az élő organizmus , ahol, bár a „ gyökereket” tiszteletben tartva, azokról soha
nem felejtkeznek meg, de bátran mernek, és tudnak változtatni a
hagyományokon a növekedés és fejlődés törvényének szellemében.
2.2 A Magyarországi Montessori Egyesület Pécsi Területi
Körének bemutatása
2.2.1 Merre is induljak?
Első „láncszemként” Dr.Tigyi Zoltánné, főiskolai adjunktus nevét és
telefonszámát kaptam meg, mondván, hogy tőle információt kaphatok M.
Montessorival kapcsolatban. Hívásomra készségesen reagált. Időpontot kaptam
tőle, és máris a PTE Egészségügyi Főiskolán voltam, ahol legalább egy órát szánt
rám Henrietta, akivel azóta is igen szívélyes kapcsolatban lehetek. Elmondta,
hogy „szíve csücskében” van a Montessori pedagógia. Megtudtam tőle, hogy a
nyolcvanas években a Pécsi Apáczai Nevelési és Általános Művelődési
Központban folyó iskolakísérlet részeként óvodakísérlet indult, amelynek során
óvoda-iskolát hoztak létre, hogy a gyermekek számára megkönnyítsék az
óvodából az iskolába való átmenetet. A szakmailag képzett, legtöbben két
diplomával rendelkező és a korszerű pedagógiai irányzatok felé nyitott nevelő
közösség tagjai látogatást tettek a Bécsi Pedagógiai Akadémián. Ott betekintést
nyerhettek néhány Montessori pedagógiai elveket követő csoport életébe.
Láthatták, milyen hatalmas jelentősége van az előkészített környezetnek, a
gyerekek kezébe adott eszközöknek. Nagy lelkesedéssel tértek vissza, és most már
hazai tájakon kezdtek keresni hasonló módon kezdeményező csoportokat,
intézményeket. Így kerültek kapcsolatba a Magyarországi Montessori
11. 11
Egyesülettel. Az általuk szervezett tanfolyamokon ismerkedtek meg a Montessori
pedagógia rendszerével. Pályázatot nyújtottak be a Soros Alapítványhoz,
amelynek eredményeként támogatást nyertek el Montessori eszközök
vásárlásához.
Arra a kérdésemre, hogy M. Montessori nevelési rendszerében hogyan is jelenik
meg zenepedagógiai tevékenysége, azt a választ kaptam, hogy tulajdonképpen az
egész módszer a zenei nevelést alapozza meg. Vagyis az, hogy Montessori
hangsúlyt fektet arra, hogy a szenzo-motorikus képességeket már kora
gyermekkorban fejlessze az auditív (hallási), vizuális (látási) és motorikus
(mozgási) területeken, - ezek mind-mind a zenei hallásfejlesztést,
ritmusfejlesztést is szolgálják. Közben fejlődik a figyelem, akarat, amely sérült
gyermekek között kimondottan terápiás jellegű. Köztudott ugyanis – tette hozzá
Henrietta – hogy Montessori sérült gyermekek között kezdte gyógyító-nevelő
munkáját.
Beszélgetésünk végén megkaptam a Pécsi Apáczai Nevelési és Általános
Müvelődési Központ 1. sz. Óvodájának telefonszámát, amelyen keresztül
kapcsolatba kerülhettem Dr. Aubert Antalné, Katikával, az óvoda vezetőjével.
2.2.2 Utam már biztosabbá vált…
Dr. Aubert Antalné, Katika kedves hangon fogadott. Időpontot egyeztetve néhány
napon belül beléphettem a Montessori jellegű Csiri-Biri Óvodába. Előzetes
kérés alapján diktafont, fényképezőgépet vihettem magammal. Beszélgetésünk a
Dr. Tigyi Zoltánné, Henriettával való találkozás szerves folytatása volt. Katika is
visszanyúlt a kezdetekhez, majd az óvoda-iskola mai működését részletezte.
Elmondta, hogy tapasztalva, milyen elképesztő szakadék van általában az óvoda
és az iskola között, igen jónak tűnik az a gyakorlat, amely szerint nagycsoportban
az alsó tagozatos tanítónő belép az óvodai munkába, s az óvónő társaként egy évet
tölt a gyerekekkel. A nagycsoportos év után az óvó néni – aki hároméves koruktól
neveli a gyerekeket – nem búcsúzik el a csoporttól, hanem velük tart az iskolába.
Második osztály végéig a két pedagógus együtt tanít. Katika kihangsúlyozta, hogy
a pedagógusok folyamatosan járnak Pestre, és egyre többen végzik el a
12. 12
Montessori tanfolyamot, ismerkednek meg a Magyarországi Montessori
Egyesülettel és tiszteletbeli elnökükkel, B. Méhes Vera nénivel.
A megszerzett tapasztalatokból azokat építik be a már meglévő gyakorlatukba,
amelyek saját egyéniségüknek megfelelnek. A lényeg, hogy Montessori
szemléletével akarják gazdagítani óvodai programjukat. Elsődleges fontosságú
náluk a játéktevékenységbe illesztett fejlesztés. Csak zárójelben jegyzem meg,
hogy ez nem mond ellent annak, hogy Montessori a „játék” kifejezést nem
használta, hanem a „munka” szót alkalmazta a gyermekek tevékenységére.
Viszont - olvasataim alapján is tudom – azok a gyermekek szinte játékként élték
át az összes, ún. komoly „munkafolyamatot”. S ha Montessori nem is tartotta
fontosnak a mesét, sem a babákkal való szerepjátékot, - ez semmit nem von le
zsenialitásából. Láthatjuk is a fejlődésnek megfelelően, hogy a mostani
Montessori óvodákban milyen gyönyörűen megférnek egymás mellett ezek a
különféle tevékenységek. Csak az a fontos – ahogyan erről Katika is szólt – hogy
a kimondottan Montessori eszközök külön helyen, polcokon legyenek elhelyezve
a szobában, mellette a kiteríthető Montessori szőnyegekkel. A Montessori – féle
fejlesztő játékok, eszközök használatához külön szokás – szabályrendszert
tanítanak meg, amelyek nem merev utasítások, sőt inkább a gyermeki szabadságot
biztosítják. Az eszközök bemutatásánál a Montessori által bevezetett három –
lépcsős eljárást alkalmazzák. Bemutatják azt a problémát, amit az eszköz rejt.
Meggyőződnek arról, hogy a gyermek megértette-e a feladatot, s hogy önmaga is
képes-e a megoldásra. Ebben lényeges szerep jut a feladat végzésén túl az
önellenőrzésnek és a javításnak, amely minden Montessori eszköz kiváló
tulajdonsága.
Montessori módszerében kiemelt fontosságú a berendezett, előkészített környezet.
Ez valósul meg a Csiri-Biri Óvoda szobáiban is. Ahogyan Katika jellemezte:
„Maga a szoba egy színes játéktevékenység kínálat. A játékokat bizonyos logika
szerint helyezik el a nyitott polcokra. A Montessori eszközökkel kapcsolatosan
azonnal megtanítják a gyermekeket arra, hogy azokkal mást nem lehet csinálni,
mint amit az óvó néni bemutatott. S hogy a tevékenység után minden eszközt a
megfelelő helyére kell visszavinni. A szobaberendezés lehetőséget kínál a csendes
visszahúzódásra is. Kuckók, játéksarkok, elmélyülést segítő kis zugok alkalmasak
13. 13
erre. Kiemelt pontja a napnak a csendjáték. Katika elmondása szerint kissé
kibővítették Montessori gondolatát valamiféle csoportkommunikáció szintjére. A
gyermekek csendben helyet foglalnak a szőnyegen, és ilyenkor mindig történik
valamilyen „csoda”. Halkan beszélnek, nem vágnak egymás szavába. Itt még azok
is szóhoz jutnak, akiket máskor a többiek nem hallgatnának meg.
Lényeges része a Montessori szemléletnek a pedagógus szerepe, aki nem
frontálisan mozgatja a gyermekeket, hanem figyeli őket, és a háttérből irányít.
Mindenkinek csak annyit segít, amennyit szükséges, - se többet, se kevesebbet. A
feltételeket teremti meg annak érdekében, hogy önmagához képest tudjon
fejlődni, előrelépni a gyermek. A zenei nevelés pedig ennek egy szála. Szerves
része programuknak, azonos rangú a többi tevékenységformával.
Beszélgetésünk végén megköszöntem Katikának részletes tájékoztatását. Ezután
végigvezetett az óvoda szobáin. Láthattam a gyermekek csendes
tevékenykedéseit. A fényképezés kedvéért még zenei bemutatókra is szívesen
vállalkoztak az óvó nénik gyermekeikkel együtt, amelyet ezúton is megköszönök
nekik.
2.2.3 Egy rövid visszapillantás a jelenből a múltba
Mielőtt a Csiri-Biri Óvodában készült fényképes beszámolómat közölném,
néhány szó erejéig visszalépek a történelemben. 1930-ban jelent meg Kiss József:
Montessori Mária nevelési rendszere című könyve, amely korának
legterjedelmesebb ismertetője M. Montessoriról, ahogyan nevezték, a
Dottoressáról. Az író, mint a Budapesti Állami Tanítóképző tanára, lelkes híve és
terjesztője Montessori módszerének. Könyvének előszavában ezeket mondja:
„Montessori…1930. januártól júniusig tartotta a XV. nemzetközi tanfolyamát.
Erre a tanfolyamra a vallás- és közoktatási m. kir. Miniszter Úr Őnagyméltósága
engem küldött ki. Ezt a megtisztelő megbízást úgy gondolom legméltóbban
megköszönni, hogy igyekszem világos és áttekinthető képet adni Montessori
nevelési gondolatainak, a Montessori iskolák szervezetének, működésének…Ezzel
az ismertetéssel meg akarom hálálni Montessori irántam tanúsított jóindulatát és
figyelmét is, aki tanulmányaimban állandó érdeklődésével, tanácsaival
14. 14
segítségemre volt, aki minden alkalmat megragadott, hogy bizalmával kitüntessen.
Jól esett ez a kitüntetés, különösen azért, mert 22 nemzet kiküldöttjei között
méltóképpen képviselhettem Magyarországot”.5
A könyv végén arról is ír Kiss
József, hogy Mária Montessori módszere aránylag rövid idő alatt nagyon gyorsan
elterjedt. Ekkor Budapesten néhány óvoda és Burchard-Bélaváry Erzsébet
magániskolája alkalmazta Montessori módszerét. S hogy miért nem terjedt el még
általánosabban, - az író erre több szempontból is rávilágít. Egyik okként jelöli
meg az iskolák konzervativizmusát; bizalmatlanságát minden pedagógiai újítás
iránt. Végül felveti a kérdést: „El fog-e általánosan terjedni? Nehéz jóslásokba
bocsátkozni. Legfeljebb idézhetjük rá Montessorit, aki csodálatos szuggesztív
erővel hisz gondolatának helyességében: „Ha nem máról holnapra is , de egész
bizonyos, hogy a világ minden iskolája ilyen lesz. Hiszen ez természetes is. Csak
meg kell nézni a mostani iskolákat a maguk kényelmetlen berendezésével, a
gyermekeket békóba fogó padjaival, a gyermek fejlődését gátló diszciplínáival,
természetellenes módszereivel. Össze kell hasonlítani a mi iskoláink virágos
derűjével, nyugalmával, növendékeink biztos tudásával, önállóságával. Melyik hát
az emberibb?”6
2.2.4 Fényképek most és száz évvel ezelőtt
Úgy gondolom, nem kell bizonygatni: melyik hát az emberibb?...
A következő fényképek ékes bizonyítékai annak, hogy a történelem M.
Montessorit igazolta. S ha voltak is nehéz időszakok, amikor „búvópatak”-ként
terjedhetett csak tovább Montessori eszméje, nevelési rendszere, most mégis a
„gyökerek” „nagy fává” növekedtek:
5
Kiss József (1930): Montessori Mária nevelési rendszere. Külön lenyomat a budapesti VII. ker.
m. kir. állami tanítóképző intézet 1929/30 tanévi Értesítőjéből. p.4-5.
6
Kiss József (1930) p.86-87.
15. 15
1.Ritmikus mozgások - Kiss József (1930)
M.Montesori nevelési rendszere p. 69
2. Dalos játék a Csiri-biri Óvodában /Pécs, 2005./
3. „Kipp-kopp kopogok…” /Pécs, 2005./ 4. Dalolás ritmushangszerek kíséretével /Pécs, 2005./
5. „Vannak ám igazi hangszereink is…” /Pécs, 2005./
16. 16
6. Számlálási gyakorlat –
Montessori Maria 1930.:
Módszerem kézikönyve. Ford.:
Burchard - Bélaváry Erzsébet.
Budapest. A „Kisdednevelés”
kiadása. p.21.
…és száz év múlva a pécsi Csiri-Biri
Óvodában
9. „Melyik kettőt kell egyforma
erővel megnyomni?” /Pécs, 2005/
8. Súlylapocskák mérlegelése
Montessori Maria (1930) p.21.
10. Sima és érdes lapok tapintása
Montessori Maria /1930/ p. 30 11. „Tapintsd ki a párját!” Pécs, 2005
17. 17
2.2.5 Az ajándékba kapott Montessori Műhely és annak zenei vonatkozású
cikke
A Csiri-Biri Óvoda szobáinak meglátogatása után még néhány percre
visszamentem Katikával irodájába, ahol a Magyarországi Montessori Egyesületről
érdeklődtem. Mint az Egyesület Pécsi Körének vezetője készséggel tájékoztatott
munkájukról. Elmondta, hogy van évente kétszer megjelenő szakfolyóiratuk is,
amelynek szerkesztője B. Méhes Vera; címe pedig: Montessori Műhely. Egy
példánnyal rögtön meg is ajándékozott, amelyet köszönettel vettem. Nagy
szeretettel és tisztelettel beszélt „Vera nénijükről”, B. Méhes Veráról, akiről némi
13. …és ugyanaz száz év múlva… Pécs, 2005
14. Zörejek megfigyelése
Montessori Maria (1930) p.30.
15. …és ugyanaz száz év
múlva… Pécs, 2005
12. Hengerek behelyezése
Montessori Maria (1930) p. 30.
18. 18
ismeretet már szerezhettem könyvei, publikációi által. Kissé bátortalanul
kérdeztem meg Katikát, hogy vajon mit szólna Vera néni ahhoz, ha felhívnám
vagy e-mailen írnék neki néhány sort. Megbíztatott, hogy próbáljam meg. Ha
gyengélkedéséből felépül, minden bizonnyal válaszolni fog soraimra.
Nagy örömmel tértem haza az óvodában tett látogatásom után. Páromnak s az
Alapítvány dolgozóinak is lelkesen számoltam be élményeimről. Bemutattam a
Montessori Műhely szakfolyóiratot, amelyben – meglepetésemre – rögtön egy
zenei vonatkozású cikkre leltem. Most, amikor dolgozatom írásakor ismét
elolvastam ezt a néhány sort, csodálkozva fedeztem fel, hogy tulajdonképpen
mindaz benne van, amit az elmúlt hetekben a Kodály Zoltánról olvasott
könyvekből kijegyzeteltem. Megnyugodtam, hogy ezek szerint talán jól
érzékeltem a két nagy egyéniség, Montessori és Kodály szemléletének közös
pontjait. Hiszen, ha Montessori zenepedagógiai tevékenységének lényegét akarjuk
megérteni, akkor egyértelműen látnunk kell, hogyan találkozik az a Kodály-i
koncepcióval. Mindketten ugyanis „zenetanítási rendszerükben az érzékelésre
építenek, ez elsősorban abból ered, hogy nézetük szerint a zeneoktatást kis-
gyermekeknél kell elkezdeni.”7
Dr. Soltész Elekné, budapesti zenetanár cikkében ezt írja többek között : „A
nevelésnek fontos önfegyelmező tényezője a csend jelentőségének megismertetése
és gyakorlása. Az emberi szó, az ének, a zene csak akkor szól hozzánk, ha figyelő
csend várja és kíséri. Tudunk-e befelé önmagunkra figyelni? Ki- és miért- hangos,
csendes, szomorú, vidám, barátságos? Tudunk-e némán jelekkel érintkezni, vagy
halkan suttogva beszélni?A zenei nevelés segít ebben is.”8
Bebizonyított tény tehát, hogy a Montessori által bevezetett csendgyakorlatok
több más irányú hasznossága mellett a gyermekek zenei nevelésére is jótékony
hatással vannak.
7
Szőnyi Erzsébet (1988): Zenei nevelési irányzatok a XX. században. Budapest, Tankönyvkiadó.
p.80. ISBN 963 18 0510 7
8
Dr. Soltész Elekné (2005): Az emberformáló zene. In: Montessori Műhely. Szerk.:B.Méhes Vera
1.sz. p.2.
19. 19
2.3 Személyes találkozás B. Méhes Verával, Vera nénivel
Visszatérve a dolgozatírást megelőző eseménynaptárra: e-mailen küldött
néhány soromra már másnap választ kaptam B. Méhes Vera nénitől, hogy
nyugodtan hívjam fel, beszéljük meg az időpontot, szívesen fogad. Igazán nagy
boldogságot jelentett számomra ez a néhány sor. Vera néni barátságos hangját
meghallva, minden addigi aggodalmam szertefoszlott. Egy közeli időpontban
egyeztünk meg, s most már párommal, Bélával keltünk útra, hogy találkozzunk
azzal a B. Méhes Verával, akiről tudtuk, hogy mennyi mindent megtett a
gyermekekért; mennyit fáradozott, hogy munkája és elődei – Burchard-Bélaváry
Erzsébet, M. Montessori – sok-sok fáradozása ne menjen tönkre, hanem inkább
sokasodjon azoknak tábora, akik szívvel-lélekkel képesek harcolni a jó ügy
érdekében.
2.3.1 Mester és tanítvány… Nemzedékről-nemzedékre…
Mielőtt személyes találkozásunk élményét átadnám, fontosnak tartom
megemlíteni, hogy életem során mindig nagy tisztelettel fordultam azok felé, akik
elődeiket „élő emlékeztetőül” mutatják be a felnövekvő, új nemzedéknek. Milyen
szegényes lenne megemlékezésünk M. Montessoriról, ha csak leírásokban
olvashatnánk módszereiről?! Vagy akár még ha egy szépen berendezett, eredeti
„Montessori-múzeumot” mutogatnánk is gyermekeinknek, - egy szép esztétikai
élményen túl vajon mit tudnánk segíteni vele? Ezért örülök mindig, ha olyanokkal
találkozhatok, akik a „ mester és tanítvány” csodálatosan szép
kapcsolatrendszerében felnövekedve, sokszoros fénysugárral világítva mutatják be
őseiktől átvett kincseiket. S a fejlődés és növekedés igazi fokmérője mindig az, ha
egy tanítvány nagy megbecsüléssel viseltetik ugyan mestere iránt, mégis képes
feljebb és előbbre lépni a megismerés útján. B. Méhes Vera néni életében M.
Montessori szellemi örökségét így ismertem meg. „Gyökereit” nem tagadta le,
mestereiről nem felejtkezett el. Mégis ősei iránti mély tisztelete mellett merte
elénk tárni mindazt, amit M. Montessori, korának akkori társadalmi szintjén még
nem ismerhetett fel. S most, amikor „nagyobbá lett a tudás”, Vera néni, fizikai
20. 20
esztendeinek számát meghazudtolva, szellemi frissességgel adja át mindazt a
hasznos ismeretet, ami, bár Montessori szellemiségében fogant, mégis
vadonatújként mutatja a jövő felé az utat.
Mária Montessori életrajzi adatai már sok helyen, sokak tollából megszületett.
Burchard-Bélaváry Erzsébet életének munkásságáról is több reformpedagógiáról
szóló könyvben olvashattam. Úgy gondolom, dolgozatomban most szólaljanak
meg a tanítványok! Kiss József nevét már említettem az előzőekben. Mint állami
tanítóképző intézeti tanár, lelkes követője, tisztelője M. Montessorinak és
módszerének. Így ír róla életrajzi ismertetésében:
„Montessori Mária doktor (16.kép) 1870.
aug.31-én született Chiaravalléban, Ancona
közelében. Apja Montessori Sándor
magasrangú állami hivatalnok volt. Anyja,
akit rajongásig szeretett, Stoppani Remilde.
Első könyvét szülei emlékének ajánlotta… 25
éves korában, mint az első olasz orvosnőt a
római egyetemen doktorrá avatták…
Montessori Márián nem látszik meg a hatvan
év. Fiatal, üde arca, élénk szemei, friss
mozdulatai, gyors és intelligens gondolkodása sokkal kevesebbre mutatnak…
Egész lényében van valami lebilincselő egyszerűség. Előadásaira nagyon
gondosan készül. Minden előadása logikailag, tartalmilag kerek egészet alkot,
melyet nemes stílussal, rendkívüli előadói készséggel ad elő. Nagy fekete szemeit
körülhordozza hallgatóin; a legnehezebb probléma fejtegetése közben is
mosolygós az arca… Mondanivalóival soha, egy percig sem unalmas… Nagyon
vigyáz, nehogy félreérthessék szavait. Nem is lehet félreérteni, olyan tisztán,
érthetően beszél és ír. Egyszerű, de nívós életet él… Szereti a csendet, nyugalmat,
a tengert és az erdőt…De szereti a társaságot is… Sokat olvassa Tolsztojt, a nagy
filozófusokat és pedagógusokat. Olvasószobája asztalán ott van Dante és a
Biblia… Nyíltszívű, aki embertársait mindig a szeretet és a megértés szemüvegén
át nézi… Először orvosi tanulmányokkal foglalkozott. Megismerte az ember testét,
a gyermek testi fejlődését. A testi abnormitások elvezették a lélektanhoz…
21. 21
Olaszországban… a közoktatási miniszter megbízta, hogy szervezze meg, és
vezesse a gyengetehetségűek iskoláját… Megszervezte az iskolát, ahová
összegyűjtötték a város és a környék idióta és epileptikus gyermekeit… Néhány
hozzá beosztott lelkes tanítónővel együtt emberfeletti munkát végzett. Naponta 10-
12 órát töltött az iskolában… Lassanként arra jött rá, hogy a rábízott
szerencsétleneken inkább neveléssel ,mint orvosi beavatkozással lehet segíteni…
Tanulmányozta a különböző testi és lelki fogyatkozásban szenvedők nevelését…
Így ismerkedett meg Itard és Seguin működésével, akik mint orvosok és nevelők
első úttörői voltak a gyengetehetségűek oktatásának… Teljesen új eljárást talált ki
az érzékszervek fejlesztésére, az írás-olvasás és a számolás elsajátítására… Az
elért eredmények meglepőek voltak… 1906 vége felé…a római városi házak
igazgatója felkérte Montessorit, hogy legyen segítségére olyan iskolaszerű
intézmény megszervezésében, amelyben egy-egy tanítónő vezetése alatt 3-7 éves
gyermekek ápolást foglalkozást kaphassanak addig, amíg szüleik házon kívüli
munkával vannak elfoglalva… Egymás után nyitották meg a 3-7 éves gyermekek
napközi foglalkoztatására szánt óvodákat, melyeket Montessori Casa dei
Bambini-knak (Gyermekek-Háza) nevezett el. A legelső 1907 jan. 6-án… nyílt
meg… „Olyan szent hittel fogtam munkának, mint a földműves, aki elveti a
legjobb magot a termékeny földbe, és biztos benne, hogy a föld meghozza
termését…” Montessori…csodálatos energiával dolgozott… Nem elégedett meg
azzal, hogy rendszerét az óvodában alkalmazzák, hanem keresztül vitte régi tervét,
és kiterjesztette az elemi iskolás gyermekek oktatására is… Rendületlenül hitt
abban, hogy gondolata új, helyes és az emberiség javára fog szolgálni…”9
9
Kiss József (1930) : Montessori Mária nevelési rendszere. Külön lenyomat a budapesti VII. ker.
m. kir. állami tanítóképző intézet 1929/30 tanévi Értesítőjéből. p.6-13.
22. 22
S most következzen egy újabb tanítvány! B. Méhes Vera néni tollából származnak
a következő sorok, aki 1938/39-es tanévben végzett Montessori tanfolyamot
Burchard-Bélaváry Erzsébetnél.
„A gyökerek…
Egy budapesti tanítónő Bélaváry-Burchard Erzsébet,
miután elégedetlen volt mindazzal, amit a tanítóképzőben a
gyermeknevelésről tanult, felfigyelt Montessori egy
könyvére és úgy találta, hogy ez az a pedagógia, amit
keresett. 1923-ban elment Amsterdamba, hogy ott M.
Montessori nemzetközi tanfolyamán megismerje
nevelésének elveit, oktatásának gazdag eszköztárát… és
elsajátítsa a 3-10 éves gyermekek
tanításának módját. Lelkes és hűséges
követőjévé vált M. Montessorinak…
Hazajött és 1927-ben megnyitotta
Budapesten az első Montessori óvodát, majd a következő évben az első
Montessori iskolát. 1936-tól Montessori pedagógusképző tanfolyamokat tartott…
Melyek azok a pedagógiai nézetek, amelyek Burchard Erzsikét fellelkesítették, és
Montessori követőjévé tették? A gyermek megbecsülése. A hit abban, hogy minden
gyermekben vannak kedvező adottságok csak a feltételeket kell megteremtenünk
azok kibontakoztatására. A gyermek természetének, fejlődésének igazi ismerete,
„a gyermek követése” … Montessori meggyőződése, hogy hiteles tudást csak
önálló tapasztalat útján lehet megszerezni. Ezt azzal éri el, hogy az ismeretek
elsajátítására gazdag eszközrendszert dolgoz ki, amelyekkel a gyermek önállóan
tevékenykedve… fejleszti képességeit, személyiségét. A pedagógus nem uralkodik,
hanem szolgál… Feladata, hogy a gyermekeket ahhoz az eszközhöz elvezesse,
amelyre adott pillanatban leginkább szüksége van. Nem a tudás mennyisége a
fontos, hanem a képességek fejlettsége… A szabadság nem azt jelenti, hogy
magára hagyjuk a gyermeket, hanem azt, hogy értő szeretettel emeljük köré a
megfelelő környezetet.
17. Burchard – Bélaváry Erzsébet- az
első sorban balról a második- egykori
tanítványai körében 1977-ben. Balján B.
Méhes Vera
23. 23
Talán ezek azok a legfőbb elvek, amelyeket megismerve nemcsak Burchard
Erzsike, az első budapesti tanfolyamok hallgatói, hanem majd egy évszázad
múltán Egyesületünk alapító tagjai és későbbi követői is a Montessori-pedagógia
lelkes alkalmazóivá váltak… A szocialista kormányzat Montessori pedagógiáját
elvetette… Burchard Erzsike a Népjóléti Minisztériumban az óvodai ügyek
előadója lett, és Montessori nevének említése nélkül számos pedagógiai elvét – így
például a gyermekméretű bútorok alkalmazását, a természetsarok létesítését, az
óvodai gyermekmunkát – szinte belopta magyar óvodapedagógiába. Röviddel
halála előtt megírt visszaemlékezéseit azzal a gondolattal zárja, reményei szerint
még eljön annak az ideje, hogy Montessori pedagógiáját hazánkban újra
alkalmazzák…”10
A B. Méhes Vera nénivel történt két
találkozásom, valamint néhány
telefonbeszélgetés és levélváltás után
bátorkodom „besorakozni” a
tanítványok sorába. Párommal együtt
tapasztaljuk, Vera néni szívébe
fogadott bennünket. Beszélgetéseink
alapján mondhatom el, hogy készséggel
bocsát rendelkezésünkre minden olyan
tudásanyagot, amit majd hasznosíthatunk,
közkinccsé tehetünk pedagógustársaink körében.
Vera néni életpályája oly szerteágazó, hogy most csupán azokat az eseményeket
ismertetem, amelyek jelentős állomások a Montessori pedagógia területén. A
Montessori Műhely 2002/1. jubileumi számában foglalja össze Vera néni ezeket a
történéseket. /p.5-11./ Mint már említettem, 1938/39-ben végzett Montessori
10
B. Méhes Vera (2002): A Magyarországi Montessori Egyesület első tíz éve. In: Montessori
Műhely. Szerk.: B. Méhes Vera 1.sz. p.4-5.
18. Látogatás B. Méhes Vera
néninél Bp. 2006. jún. 3-án
24. 24
tanfolyamot – ahogyan ő mondta – Burchard Erzsikénél. Utána a háborúig
Montessori-gyermekfoglalkoztatót tartott fenn. 1945 után a pedagógiai tanári
szakot elvégezvén, a közoktatás különböző területein dolgozott, de Montessori
legfontosabb nevelési elvei mindig, mindenhol érvényesültek pedagógiai
magatartásában, oktató-nevelő munkájában. A szocialista politikai rendszer
megváltozása megnyitotta az utat Montessori pedagógiájának szélesebb körű
ismertetésére. A magyar óvoda fennállásának ünneplésén a Magyar Tudományos
Akadémián lehetősége nyílt „Montessori hatása Magyarországon” címmel
előadást tartani… Majd 1982-ben egy emlékülésen a Magyar Tudományos
Akadémián „75 éve nyílt meg a Casa dei Bambini” címmel kritikai ismertetést
nyújtott Montessori pedagógiájáról. 1991-ben a Nienhuis Játékgyár Montessori
eszközökből rendezett budapesti kiállításán több meghívást kapott Vera néni a
Montessori pedagógia behatóbb ismertetésére. 1992-ben a Magyarországi
Montessori Egyesület alakuló közgyűlésén tiszteletbeli elnökké választották. Az
Egyesület szakfolyóiratának, a Montessori Műhelynek szerkesztője lett. 2000-ben
a Montessori alaptanfolyamot akkreditálják. Az elméleti előadásokat több éven át
Vera néni tartotta. 1992-ben Münchenben, a híres Montessori Centrumban tartott
előadást a hazai Montessori pedagógia gyakorlatáról. 1995-ben San Franciscóban
tartott előadást a Montessori konferencián. 1998-ban Londonban meglátogatta a
Montessori Training Center gyakorló óvodát. Felvette a kapcsolatot a Montessori
International című folyóirat főszerkesztőjével, aki interjút készített vele. 2001.
februárjában a Római Magyar Akadémia meghívására utazott Olaszországba, ahol
előadását nagy érdeklődés kísérte az Opera Nationale Montessori részéről, amely
az olasz Montessori mozgalom központja. 1998-ban Vera néni a pedagógusnap
alkalmából Göncz Árpádtól átvehette a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt
kitüntetést, majd 2003-ban pedig a Brunszvik Teréz díjat kaphatta meg.
25. 25
A febr. 8-ikai nap krónikája
Ezek után térjünk vissza az eseményekhez! 2006. febr. 8-án volt az a nap, amikor
B. Méhes Vera nénivel először találkozhattunk személyesen, Budapesten. Néhány
perces bemutatkozás után máris a „dolgok mélyére ástunk”. Beszélgetésünket itt
nem részletezem, hiszen az több oldalt is igénybe venne. Így most csupán arról
szólok, ami a felvetett kérdések közül Montessori zenepedagógiai tevékenységét
érintette. Vera néni válaszában a Kodály elveivel való rokon vonásokat emelte ki.
A korai gyermekkorban elkezdett hallásfejlesztés fontosságát, a ritmusfejlesztést,
amely mindig a ritmus-mozgás összekapcsolásának gyakorlásával kezdődik.
Közös vonásként említette Vera néni a különböző népek dalainak szeretetét, amit
szintén korán, 3-6 éves korban jó „beoltani” a gyermekekbe. Ahogyan
Montessori , úgy Kodály Zoltán is azt óhajtotta, hogy a zenén keresztül
megtörténhessen az egész emberiség összeölelkezése.
Vera néni beszélgetésünk során elmondta, hogy szeretné, ha előrelépés történne
országos szinten a Montessori fejlesztő eszközöket illetően. Ezért hirdette meg,
hogy a legközelebb megjelenő Montessori Műhely egész tartalmát a beérkező
fejlesztő eszköz ötletekkel szeretné megtölteni. Rögtön eszembe jutottak azok a
ritmushangszerek, amelyeket osztályunk napközis tanárnője, Veronika készített
együtt a gyerekekkel. Vera néni köszönettel fogadta felajánlásunkat.
Tudva, hogy Montessori zenepedagógiája után érdeklődöm, nagy örömmel
nyújtotta át számomra a Nemzetközi Montessori folyóirat egyik számát.
Mosolyogva mondta, hogy több zenei vonatkozású témát is találunk benne; s ha
Bélának lesz hozzá kedve, fordítson belőle.
Búcsúzáskor megköszöntük Vera néninek a szívélyes fogadtatást.
2.3.2 „Magunkfabrikálta” zeneszerszámok
Hazautazásunk után „lázas munkába” kezdtünk. Kolléganőm csodálatosan
kiegészítette hangszerkészletünket; még leírást is mellékelt hozzá. A gyermekek
kezébe adva megtörtént a fényképezés, és már ment is az e-mail, amelyet Vera
néni hálás szívvel köszönt meg.
26. 26
Ezekből a ritmusfejlesztést segítő, egyszerű kis hangszerekből következik most
néhány felvétel:
19. Csörgő villanykörtéből 20. Pörgődob
21. Csattintós 22. Csuklóra tett csörgő
24. Ének-zene óra ritmushangszerekkel
23. Mindenki a kedvére való
zeneszerszámot választja
27. 27
2.3.4 Fidler, Wendy: Ritmus és mozgás
Nem sok napot kellett várnom, és már meg is kaphattam a Béla által angolból
lefordított zenei vonatkozású cikkeket a MONTESSORI INTERNATIONAL című
angol nyelvű folyóiratból. A következőkben három szerző mondanivalójának
lényegét emelem ki, amelyekkel ékesen lehet bizonyítani, hogy M. Montessori
zenepedagógiai tevékenysége milyen biztos alapként szolgál még száz esztendő
múltán is azoknak, akik a „nagy mű” felépítésén tevékenykednek.
Fidler, Wendy – az első cikk írója – igazi „építőművész” abban, hogy a XXI. sz.
kihívásait a Montessori pedagógia állni bírja, - sőt a „jövő iskolája” lehessen a
felnövekvő gyermekek számára. Fidler, Wendy törvényszéki oktatásügyi
konzultáns, a gyógypedagógiai szükségletek szakértője, a DISPRAXIA
ALAPÍTVÁNY kurátora és a Gyógypedagógiai Társaság (SEC) irányelvi
csoportjának tagja. A következő képek illusztrációként szolgálnak
mondanivalójához:
A RITMUS ÉS MOZGÁS című írásában először is a prenatális ritmusokról és
mintákról szól. Megtudhatjuk, hogy születés előtt a foetust, magzatot az anya
testének histologikus (szövettani) ritmusai és impulzusai; az anya szívverése,
izommozgásai napi teendői közben, lépéseinek hangjai és beszédének vagy
25., 26. Ritmus és mozgás
Montessori International p. 1
28. 28
dalolásának hullámmozgásai veszik körül. A magzat képes hallani a külvilág
hangjait, zenéjét, és ezek az auditív benyomások, mint „engramok” rögződnek a
fejlődő idegrendszerben a foganást követő két hónap elteltével. Az „engramok” az
azonos időben aktiválás útján kapcsolódó neuron-minták. Az agyban az
információk, mint idegsejtműködési minták jutnak be, amelyek aktivitása
másodpercekig vagy még ennél is rövidebb ideig tart. Némelyik információ az
agynak ugyanazon régióin belül permanensen tárolódik, és megőrződik, s később
reaktiválható, de a legtöbb nem. Minél nagyobb számú olyan neuron aktiválódik,
amely a memorizálás idejében aktiválódott először, annál valószínűbb, hogy a
teljes memória működjön majd. Ezért van az, hogy az újszülöttek a születésük
előtti hangokra reagálnak legjobban; vagyis az anyáéra. Ez azt is magyarázza,
hogy miért lehet a csecsemőket leginkább avval a zenével megnyugtatni, amelyet
gyakran játszottak születés előtt az anya közelében. Sok nagy muzsikus életének
tanulmányozásakor azt találták, hogy szabályos ritmusú, jó zenének voltak kitéve.
Már az anyaméhben kezdődött a zenével való kapcsolatuk. Hasonló módon azok a
csecsemők, akik az anyaméhben anyjuk dúdolását hallották jóval születésük előtt,
ugyanazon dalokkal csendesíthetők, nyugtathatók születés után. Michel Odent
„Birth Reborn” (1984): Újjászületett születés című könyvében leírja, és nagyra
értékeli a „daloló anyaságot”, amelyet a franciaországi Pithiviers-ben lévő állami
kórház szülészetén az ő innovatív vezetése alatt kezdeményeztek.
Fidler, Wendy cikkének második része az élet ritmusáról szól, amely szerint az
univerzumban minta (modell), ritmus és mozgás van, és ezek a fejlődő gyermek
mindennapi alvási ébrenléti környezetében egységesen szerepet játszanak. A rend
felépítésén belül a gyermekek a maguk tempója, ritmusa szerint fejlődnek,
képességeiknek megfelelően, amely a születéstől a felnőttkorig egy sor fejlődési
szinten keresztül történik. Az író a Montessori Nemzetközi Társaság „Pedagógia”
című munkájából adaptálva közli ezeket a szinteket, amelyekre most nem térek ki
részletesen.
Ezután a zene, ritmus és kreatív mozgás szerves összetartozását tárja elénk az író
a nagy elődök, Dalcroze, Montessori, Kodály, Orff munkásságát alapul véve.
Olvashatunk arról, hogy a gyermekek számára a leghatásosabb zenei elem a
ritmus, amelyre ők természetes mozgással reagálnak. Ezért a gyermek első
29. 29
hangszere a teste, amelyen keresztül reflektál, és értelmezi a zene ritmusait. A
fizikailag későn érő gyermekek, vagy a koordinációs állomásokhoz később
érkezők különösképpen profitálnak a rendszeresen ismételt ritmikus
gyakorlatokból, tevékenységből. Fidler, Wendy itt kiemeli a Kodály Zoltán által
inspirált zenei nevelés megközelítését, amely szerint elsődleges cél, hogy a zene
minden ember számára hozzáférhető legyen. A fókusz a dallamos éneklésre és a
hallásnak a népdalok felhasználásával való nevelésére irányul. A cél: a zenei
műveltség.
SZINHÚROK a neve annak a nevelésnek, amely Kodály, Orff és Dalcroze
munkájára alapozva 6 hónaptól 5 éves korú gyerekekre alkalmazható. Ennek
lényege, hogy a picik élvezik a taktilis dalokat, a „kukk-kukucs!” – játékokat
körtáncokat, térdhajlítós tevékenységeket, amelyek növelik a felnőttek és
gyermekek közötti bizalmat, valamint fejlesztik, növelik a gyermek
koncentrálását. Ilyenkor tanulják meg a magas-mély, halk-hangos, gyors-lassú stb.
megkülönböztetését. Ezek a játékok erősítik a bébik és a totyogó kicsik fizikai
koordinációit és ritmusérzékét.
Hallhattunk a cikkben egy gyönyörűen illusztrált dalos repertoárról is, amelynek
„SINGING”, azaz az „ÉNEKLŐ GAZFICKÓK” a címe. Egyszerű fokozatú
dalokat tartalmaz iskola előtti gyermekeknek tervezték, amellyel a jó intonáció, a
mozgáskoordináció fejlesztését segítik, valamint biztos bevezetést nyújtanak a
ritmus sajátságos jellegzetességeihez, annak megnevezéseihez (tá, ti-ti). A
legegyszerűbb dalok mindössze két hangot használva segítik a gyermekeket, hogy
felismerjék és rekreálják a hangokat a pentatonikus skálán, valamint kifejlesszék a
szünet és a dallamvég megértését. A cikket tovább olvasva a Montessori ritmus -
gyakorlatok elemzéséhez érkezünk el, amelyből azt tudhatjuk meg, hogy a
gyermekek az iskola előtti korban birtokában vannak egy Montessori által
elnevezett befogadó /abszorbeáló/ elmének. Ennek az elmének az a sajátos és
átmeneti képessége, hogy erőfeszítés és fáradság nélkül befogadja a környezet
minden aspektusát és jellegét. Montessori egyik legsikeresebb gyakorlata az a
bizonyos „vonalon való járás”. A gyerekek az egyik lábukat a másik elé helyezve
mozogtak a padlóra festett fehér vonalon. A cél az egyensúly stabilizálása, a
magatartás fejlesztése és a biztosabb, szabadabb mozgás volt. Montessori
30. 30
megfigyelte, hogy a gyerekek spontán alkalmazzák mozgásukat a
zongorakíséretnek megfelelően. Amint a ritmus iránt érzékennyé váltak,
változtatták pózaikat, interpretálva a ritmust, és azzal harmóniában mozogtak.
Meggyőződése volt, hogy ezek a mozgások hasznosabbak voltak a gyermekek
holisztikus fejlődése céljából, mint például a felnőtt parancsára végzett tömeges
fizikai gyakorlatok. Montessori a „Montessori Elementary Material, The
Advanced Montessori Methods”, volume 2-ben ellát bennünket zenei
kompozíciók különféle részleteinek olyan listájával, amelyre a gyerekek különféle
mozgások egész sorát gyakorolhatják; úgy, mint lassú, nyugodt és gyors járást,
futást, ugrást és menetelést, mialatt a fehér vonalon egyensúlyoznak. Még zenei
kottákat is alkalmaz. A gyerekek a zenéhez alkalmazott mozgásaikban felismerik
a ritmusváltozásokat. A nyugodt járást gyakran kíséri udvarias meghajlás vagy
pukedli. A fiúk és lányok a tértudatosságot, öntudatosságot és mások jelenlétének
tudatosságát mutatják azzal, ahogy szökdelő és táncmozdulatokat végeznek
spirálisan az őket körülvevő szalagokkal. Ez a fajta tevékenység különösen fontos
a lusta, hanyag gyerekekkel való foglalkozásban, akik prediszponáltak
(hajlamosak) lehetnek a dispraxiára.11
2.3.5 Jan, White: Mozgás, tánc és zene a szabadban
Jan, White az LTL /Learning through Landscapes
= Tájban, szabadban tanulás/ korai fejlesztő
szakértője. Cikke az EYO /Early Years Outdoors
Materials = Korai Szabadtéri Anyagok/ anyagból
reprodukált írás.
A cikk első részében arról olvashatunk, hogy a játék
olyan tapasztalatokat szolgáltat, amelyen keresztül a
gyermekek érezhetik a mozgás örömét; felfedezik
11
Fidler, Wendy (2005) : Rhytm and movement. In.: Montessori International. Issue 75. p.10-13.
27. Mozgás, tánc és zene
a szabadban
Montessori International
p. 15.
31. 31
testüket és az őket körülvevő teret. Élvezik azt, amit a testükkel a térben
csinálhatnak.
A külső környezet különleges természete oly módon köti le őket, ahogy ez zárt
térben ritkán érhető el. Mint oly sok más minden, így a mozgás megtanulására is
az első öt év a legideálisabb életkor a gyermekeknél. A mozgás hiánya azonban
nehezebben hozható be, mint más tanulási késedelem. A mozgás nagy mértékben
befolyásolja a gyermek sokirányú fejlődését. Sajnos a mai modern viszonyok
között sok gyermek él mozgásszegény környezetben. Aggódunk gyermekeink
túlsúlyossá válása miatt. Elégítsük ki gyermekeink mozgásigényét mozgás-
szeretetét! A külső környezet csodálatos hely az aktív játszva-tanuláshoz. Ahhoz,
hogy mozgás révén kreatívakká, kifejezőkké váljanak, készítsünk változtatható,
változatos helyszíneket a szabadban! Legyenek akadálytalan helyek, ahol
szalaggal kezükben táncolhatnak zenére! De legyenek zegzugos területek is,
amelyeket „demarkációs vonalakkal” választunk el a zsivajgó helyektől. Ezáltal
megtanulják a gyermekek tiszteletben tartani a határokat. Jan, White cikke
második részében praktikus ötletekkel szolgál a mozgásnak, zenének és táncnak a
szabadtéri tananyagba való bevezetéséhez. Az ajánlatok között szerepel, hogy
válogassanak össze mindenféle, a gyermekek számára érdekes zenét; a JIG /rázás/
és a SZAMBA tánczenétől kezdve a klasszikus és popzenéig. Készítsünk elő
hangulati muzsikát képzeletbeli játékokhoz. Csodálatosan ösztönzik táncra a
gyerekeket a csuklóra erősített szalagok, sálak, léggömbök, Az olyan
zeneszerszámok, mint a csukló-, boka- vagy kézi-harangok, csörgők, csattogtatók,
kerepelők, kézi dobok a mozgásformák felfedezését bátorítják. Készítsünk
nagyméretű zeneeszközöket kerítéselemekből, hulladékból, amelyeket a
szabadban találunk. A konyhai eszközök, úm. palacsintasütők, fazekak, vödrök,
sziták, fedők és a hozzávaló fém- és fa-kanalak (mint ütők) a kerítésre, horgokra
vagy kötélre aggatva nagyban ösztönzik a gyermekeket a hangképzésre.
Szerezzünk nagy műanyag- vagy fémhordókat, amelyeket dobként használhatnak,
és bottal vagy kefével, ecsettel üthetik. Élvezni fogják azt az energiát, amelyet az
32. 32
ütés által keltenek. A karaokét is vegyük be a zeneeszközök közé. Mikrofont is
adhatunk a gyermekek kezébe, amellyel inspiráljuk őket az éneklésre.
Egy színpad (rögtönzött emelvény) előadásra bátorítja őket. Ez lehet bármilyen
megjelölt terület (raklap, felfordított láda, krétával elhatárolt hely).12
2.3.6 Maureen, Harris: Montessori Mozart program
Maureen, Harris a University of Windsor Pedagógiai Fakultásán diplomázott.
Jelenleg egy kutatási tanulmányt vezet az alábbi címmel: „ A tradícionális
Montessori irányítású diákok és a zenei anyaggal gazdagított Montessori képzésű
diákok matematika eredményeinek összehasonlítása”. Ms. Harrisnek 20 éves
tapasztalata van a Montessori nevelés zenei irányítás és előadás területén.
A „Montessori Mozart” zenei programot úgy hozták létre, hogy magába foglalja
az uralkodó megközelítéseket, filozófiákat, amelyek hatással vannak a mai korai
zenei és mozgásnevelésre. Ms. Harris mélyen elkötelezettje a Montessori
filozófiának és az „egész gyermek” /teljes gyermekre irányuló/ zenei
fejlesztésének. Ő egyben számos Kanadában működő Montessori Központnak
zenei és mozgásnevelés trénere, ill. tanárnője is. A cikk bevezetőjeként Maureen,
Harris elmondja, hogy Montessori pedagógusok
és szülők egy olyan fajta
nevelésen gondolkodnak,
amelyre azért van
szükség, hogy
gyermekeink felelős és
produktív tagjai
legyenek egy globális
társadalomnak. Ahhoz,
hogy az állandóan változó
világunkkal való lépéstartáshoz szükséges futurisztikus-szerű gondolkodásra
eljussunk, a magasabbrendű gondolkodásra kell figyelnünk.
12
White, Jan (2005): Movement, Dance and Music outdoors. In: Montessori International. Issue
75. p.14-16.
28., 29. Montessori Mozart program
Montessori International p.17.
33. 33
Egy művészet-gazdag tanterv /tananyag/ eszközt szolgáltathat az önkifejezéshez,
önismerethez, önbizalomhoz, a kreatív problémamegoldáshoz és a motivációhoz.
A kutatók úgy találták, hogy a művészet /főleg a zene/ pozitív hatással van az
olvasásra, matematikára, írásra, önértékelésre és a mentális fejlődésre. Különösen
a zene és a matematika merül fel újból és újból. S itt a cikk szerzője felteszi a
kérdést: Ha a kutatás azt jelzi, hogy a művészetek általi tanulás általános haszna
az „ egész-teljes gyermek”, és hogy a zenét tanulók elméleti eredményei
jelentősen magasabbak, s hogy a Montessori nevelés jobb elméleti teljesítményt
nyújtó gyermeket produkál /Takács,1991/,akkor mennyivel több lehetőség rejlik
a gyermek képességeinek kibontakoztatására, ha ezt még egy gazdagabb
Montessori zenei tananyaggal bővítjük! /Montessori Mozart program/
A Montessori Mozart programot ma egy, a Windsori Egyetem 200 Casa
tanulójával végzett kutatási tanulmányban alkalmazzák. Ezek a tanulók az
Ontario- beli /Kanada/ „ Montessori Gyermekek Házába” /iskolába/ járnak. Ez a
tanulmány a hagyományos Montessori nevelésű CASA – gyermekek és a zeneileg
gazdagabb tantervű Montessori diákok matematika eredményeik közti
különbséget vizsgálja. Az a fő kérdés, hogy képes-e a gyermek „bármit”
fokozottan emelt szinten tanulni, ha a tanulás zenével, ritmussal és mozgással
kiegészül. A Montessori Mozart programban egy képzett Montessori tanár – aki
egyben képzett zenespecialista - tanári szakosító, fejlesztő képzést tart a terepen.
A Casa tantervbe beépítették a zenét, - tehát nem külön tantárgyként kezelik azt.
Ez a fajta tanulási stílus kreativitás, kooperáció és önbecsülés közvetlenül
kompatibilis Montessori nevelési filozófiájával.
Maureen, Harris cikkének befejező szavaiban azt a tettre kész, meggyőző erőt,
céltudatosságot lehet kiérezni, amit M. Montessori szellemisége képviselt.
Hallgassuk csak szavait!
„ A Montessori nevelés az állandó fejlődésre való törekvés útján halad. Ahogy a
jövő kihívásaival szembenézünk, úgy fog győzedelmeskedni M.Montessori hite a
nevelői segítséggel vezetett pedagógia révén szerezhető emberi képességek
fejlődésében. Talán pont most van itt az ideje, hogy magunkhoz öleljük a zenével
34. 34
gazdagított Montessori nevelést, amely globális modellként szolgál minden
Montessori osztály számára”.13
2.4 Montessori szavai a zenei művészet kezdetéről
Miután – a teljesség igénye nélkül – némi betekintést nyerhettünk abba,
hogy miként is működik ma a Montessori metodika, kiemelten annak zenei
vonatkozása, összegzésképpen most a „gyökerekig” nyúljunk vissza! Hallgassuk
csak miként szól erről maga M. Montessori, a Dottoressa!
„…A kisgyerekeknek csak bevezetést adhatunk a zenébe, a fejlődés később
következik be. Az eredmény attól függ, hogy a gyerek környezetében zenélnek-e,
vagyis olyan környezetben él-e, amelyben a zenei „érzék” és a „ zeneértés”
kifejlődhet. Szükség volna valakire, aki a zenét jól adja vissza, vagy egyszerűen
gyerekeknek való hangszerekkel rendelkezik, olyanokkal, amilyeneket Dolmetsch
állít ma elő csodálatos gyermekzenekarához… A Montessori-modelliskolákban…
behatóan foglalkoznak a zenei neveléssel. Megpróbáljuk a gyerekeknek – mint
minden más fejlődési ágazatban - a szabad választást és a szabad kifejeződési
lehetőséget nyújtani… Nemes zenebarátok Bécsben és Londonban jelentős
segítséget nyújtottak a probléma megoldásához, különösen olyan zenei darabok
gondos gyűjtésével, amelyeket a klasszikusoknál és valamennyi ország
népzenéjéből válogattak össze… Röviden ismertetem a zenei nevelés faktorainak
elemzését és fejlődését.
13
Maureen, Harris (2005): Montessori Mozart programme. In:Montessori International. Issue 75.
p.17.
35. 35
2.4.1 Ritmus és ritmikus torna
… A „vonalon járás”-nak nevezett gyakorlatban a gyerekek biztos egyensúlyt
szereznek… A lassú és egyforma mozgások kíséretére alkalmasak a bölcsődalok…
Ennek a zenének az ellentéte a futásnak megfelelő ritmus. Ahogyan az érzékszervi
nevelést az ellentétek bemutatásával kezdtük, úgy csináljuk a ritmikus neveléssel
is… A különböző módon végzett zenei gyakorlatokat /kézben vinni egy zászlót ,
egy égő gyertyát vagy a fejen egy kosárkát/ kívánatos a talajra rajzolt vonalon
végezni, hogy a lépéseket meghatározott módon irányítsák/… Amikor a táncokra
térünk át, a vonalnak már nincs jelentősége… A zene gyakorlásának technikája
abban áll, hogy megadunk egyetlen, könnyen interpretálható frázist és azt
sokszor ismételjük… Hasznos, ha a pedagógus… bemutat lépéseket bizonyos
ritmusra, mint a többi gyakorlatnál: „ez kicsi, ez nagy.” Az ilyen tanítás után
mindenesetre át kell engedni a gyereknek magának az interpretálást, akinek az
eltérő frázisokban fel kell ismernie az azonos ritmust. Helytelen… a taktust erősen
ütni… A gyerekek átveszik a muzikális érzékkel játszott zene ritmusát, és azt
nemcsak lépésekkel követik, hanem karjaikkal és egész testtartásukkal.
2.4.2 Zenei előadás
… A gyerekek zenei előadása elragadó hatású, amikor csoportokat alkotnak, hogy
hangversenyeket adjanak… Arra a gondolatra jutott Dolmetsch Angliában, hogy
a régi idők kedvelt hangszereit a gyerekek számára alkalmazza… Hitt a zene
isteni hatalmában és egyidejűleg a gyerekek lelkében, és ez olyan módszerhez
vezette, amely egyezett az én elveimmel… A nagyszerű Bedales- intézetben, ahol
Montessori- modellosztályok is vannak, előfordul, hogy az erdőben gyerekekkel
találkozunk, akik egy fa alatt hegedülnek, vagy kis csoportok megpróbálják
összhangba hozni egymással sajátságos húros hangszereik dallamait…
36. 36
2.4.3 A zene olvasása és írása
Már a Gyermekek Házában lehetséges a bevezetés a kottaírásba. Ez az
érzékszervi gyakorlatokon alapszik, amelyek abból állnak, hogy a csengők zenei
hangját felismerik, az első gyakorlatnál párokba állítják, azután fokozatos rendbe
sorolják. A hangjegyeket, ill. az azokat megtestesítő tárgyakat „kezelni tudni”…
nagy segítség, mert ezzel a hangjegyek anyagi formát nyernek úgy, ahogy az
érzékszervi nevelésnél más tárgyakkal is történik.
Ezután kell a hangjegyet a hangjával
összekapcsolni, ahogyan azt a
gyerekek a hasonló gyakorlatoknál
tették. A hangok neve… kis falapokba
van befaragva. Ezeket a gyerekek a
megfelelő hangú csengők aljára
teszik. Így sikerül a hanghoz illő
hangjegyet biztonsággal felismerni. A
lapokon lévő kottajelzések tehát nem
olyan jelek, amelyeket csak kottapapírra lehet írni, hanem elsősorban egy hangot
jelentenek. Amikor a gyerekek elkezdik a kottákat a vonalakra írni, akkor ezt már
ismert zenei fogalmak gyakorlásaként teszik. Elkészítettünk fából egy
kottarendszert, amelyben a hangoknak megfelelő helyekre kerek mélyedések
vannak befaragva. Ezekbe a mélyedésekbe lehet a megfelelő kottalapocskákat
behelyezni, amelyeknek a neve a felületen áll. Az elrendezéshez minden üregben a
megfelelő szám van, és ugyanaz a szám van a lapok alsó felén. Hogyha a gyerek a
számok szerint összerakja, együtt van az oktáv valamennyi kottajele. Egy későbbi
gyakorlathoz más kottarendszert használunk, ez is fából van, de mélyedések és
számok nélkül. Ehhez a rendszerhez tartozik egy doboz, számok nélküli
korongokkal, amelyeknek felületén egy hangjegynév áll. Ugyanaz a név ismétlődik
30. A Montessori-harangok ma is
szólnak a pécsi Csiri-Biri Óvodában
37. 37
több korongon. A gyakorlat segítségével tud a gyerek visszaemlékezni a
hangsorra. Ez a következőképpen történik: a korongok, amelyeket a gyerek
válogatás nélkül vesz kézbe, a hangjegysor megfelelő helyére kerülnek, arra az
oldalra fordítva, ahol a név áll, tehát a korong fekete oldala látható marad.
Világos, hogy számtalan korong ugyanarra a vonalra vagy annak közelébe kerül.
Ha a hangjegyeket összerendezték, elmozdítás nélkül át kell őket fordítani. Az így
olvasható nevek megmutatják a gyereknek, hogy milyen hibát vétett .
Harmadik eszköz egy kettős hangjegyrendszer, amelyben a hangjegyek rombusz
alakúak: ha szétválasztják őket, kialakul a hangjegyek violin- és basszuskulcs
szerinti elrendezése. Ha már itt tartanak a gyerekek, akkor el tudnak olvasni
rövidebb kottákat, és a csengőkön le tudják játszani azokat. Valamint le tudják
írni azt, amit a csengőkön vagy a hangszereken játszanak hallás után”. 14
.
2.5 A „csend”, a „hallásfejlesztés” és Mária Montessori hangszerei
Ahhoz, hogy Montessori metodikai elképzelései, módszerei
működőképesek legyenek, meg kellett, hogy ismerjék a gyermekek a szó igazi
értelmében vett csendet. Montessori ezt nem valamiféle hangos parancsszóra
követelte meg, hanem azzal a leleményes szeretettel érte el, amellyel ő a
gyermekek iránt érzett. Abban a csendben azután még a saját mozdulatukat,
lélegzetüket is meghallották; fel tudtak figyelni a legkisebb neszre. Ezért tudta
megtanítani őket Montessori a hangok közötti különbségtételre. Külön tudták
választani egymástól a hangokat, zörejeket, zenei hangokat és az emberi beszédet.
A homokkal, grízzel, kaviccsal, rizzsel, szöggel, üveggel megtöltött
hallásfejlesztő zörejdobozokat játékos tevékenységként állították párba, és
izgatottan nézték a fahengerek alján lévő önellenőrzésre szánt jelzéseket, vajon
nem tévedtek-e.
14
M. Montessori (2002): A gyermek felfedezése. A mű az 1948-as kiadás továbbfejlesztett
változata. A kötet a Herder Kiadó 1995-ös kiadása alapján történt. Ford.: Balassa Sándorné, Döme
Szilvia, Hoffer Éva, Kovásznai Kató. A fordítást szakmailag ellenőrizte, az előszót írta és a
lábjegyzeteket készítette: B. Méhes Vera. Budapest, Cartaphilus Kiadó. P.262-267.
ISBN 963 9303 43 7
38. 38
A híressé vált hangsoron kívül más hangszerekkel is kedveskedett Montessori a
gyerekeknek. „Az ún. Montessori monochord egyetlen húrja alatt kis pálcikákat
lehetett elmozdítani, és ezzel az adott hang magasságát szabályozni.”15
Ezen kívül volt egy „…zongora billentyűzetéhez hasonló, a marimbával rokon,
hangolt facimbalom, amelynek hangjait mozgatni, kiemelni, összeállítani
lehetett… A kottaolvasás elsajátítása után Montessori két oktáv terjedelmű, kis
klaviatúrájú, miniatűr zongorát adott a gyerekeknek. Látható volt a zongora
szerkezete; a billentyű eredetileg nem adott hangot. Később a felszínére egy
szorozat rezonáló fúvócsövet erősített, ezzel a hangszer az orgonához lett hasonló.
A kalapácsok megütötték a csöveket, és így keletkezett a hang.”16
Mindezeken felül sípok is szerepeltek Montessori zenei repertoárjában.
2.6 Összehasonlító zenepedagógia-történet
2.6.1 Montessori és Kodály közös elvei és filozófiája
Bár M.Montessori iskolai végzettsége szerint nem volt zenepedagógus, mégis
karizmatikus egyénisége folytán „… sok felfedezése forrása lett a XX. századi
„aktív” zenei nevelési irányzatok mindegyikének”17
. Ékesen példázza ezt
számunkra először is Kodály Zoltán tanár úr nevelési koncepciója. B. Méhes Vera
néni, a 2002-es kiadású M.Montessori: A gyermek felfedezése című könyvének
262. oldalán a lábjegyzetben ezt írja: „Kodály elvei és Montessori filozófiája
között sok a hasonlóság. A nemzetközi Montessori-folyóirat a MONTESSORI
COURIER 1991/7 számából tudjuk, hogy a BRIT KODÁLY AKADÉMIA és a
15
Hegyi István (1996): Világunk zeneoktatási öröksége. Pécs, Janus Pannonius
Tudományegyetem. p.295. ISBN 963 641 45 72
16
Szőnyi Erzsébet (1998): Zenei nevelési irányzatok a XX. században. Budapest, Tankönyvkiadó.
p. 82-83.
17
Szőnyi Erzsébet (1998) p.84.
39. 39
LONDON MONTESSORI CENTRE megegyeztek: Kodály munkásságát ismertetik
a Montessori-tanfolyamok hallgatóival, hogy azok Kodály-diplomát is
szerezhessenek”.
Szakdolgozatomban már többször utaltam a két nagy egyéniség munkásságának
közös pontjaira. Itt csak összegzésképpen jegyzem meg: talán a legfontosabb
közös vonás az, hogy úgy M. Montessori, mint Kodály Zoltán az egész emberiség
boldogulását, megbékélését óhajtotta. Ez hatotta át minden tettüket. Elsősorban a
gyermekek körében tevékenykedtek. Próbálták megtalálni azt a lehető legjobb
utat, amin keresztül a gyermeki lélek szabadságban szárnyalhat, fejlődhet. S hogy
metodikai elképzelésük sok tekintetben megegyezett? Ez szinte természetes.
Azonosulva az Assotiation Internationale Edgar Willems nemzetközi társaság
véleményével: „ Az életből kiinduló zenei nevelésnek az egész világon ugyanaz a
mély struktúrája van”.18
2.6.2 És kiegészül a „nagy csapat”…
Visszatekintve „világunk zeneoktatási örökségére” /Hegyi (1996)/, láthatjuk, hogy
Dalcroze euritmikáját megtaláljuk Montessori módszereiben. De szólhatnánk a
japán hegedűművészről Suzukiról is, aki ugyanúgy, mint Montessori vagy
Kodály, fontosnak tartotta azt, hogy már pici korban igényes szép zenét
hallgassanak a gyermekek. Az is természetszerű, hogy úgy a Ward-módszerben,
mint M. Montessorinál fellelhető a Kodály-koncepció, vagyis „az énekkel
alkalmazott napi zenei nevelés fontossága”.19
S hogy „…a hallásképzés a mozgó
dó-val történik, a használt dalanyag a szóban forgó ország népzenéjére alapul,20
ahol a lényeg az egyszerű, könnyen tanulható, félhang nélküli, pentaton skála, - ez
is közös vonás módszereikben. S hogy az Orff által fontosnak tartott kreativitás,
18
Szőnyi Erzsébet (1998) p.60.
19
Szőnyi Erzsébet (1998) p.44.
20
Szőnyi Erzsébet (1998) p.44.
40. 40
önkifejezés, rögtönzés mind Montessori -, mind Ward-módszerében lényegi
szerepet tölt be, - a fentiek alapján ez is egyértelmű.
2.6.3 Hogyan is mondja Willems és Martenot?
„ Mi a szépségért vagyunk, mert annak hatalma van, éspedig az, hogy jót tesz a
gyermeknek.” 21
Edgar Willems fogalmazta ezt meg. Martenot módszere
könyvében pedig többek között így ír: „Egy művészet tanítása magába foglalja a
boldogság pedagógiáját. /Georges Bonnet/”22
2.6.4. Ulwila „boldogság pedagógiája”
S ha most egy pillanatra megállunk, és átgondoljuk a boldogság pedagógiájának
igazi valóságtartalmát,- vajon hol az a hely, ahol nagyobb szükség van ennek
gyakorlására, mint ott, ahol sérült, beteg gyermekek vannak?! M. Montessori
ebben is előttünk járt jó példával. Elgyötört, nehéz körülmények között élő,
értelmi fogyatékos gyermekek iránti szánalom indította el őt gyógyító – nevelő
útján. Ezért nem hagyhatom ki ebből a fentebb felsorolt „nagy csapatból”
Heinrich Ullrich zene- és gyógypedagógus, valamint Dr. Hermann Josef Wilbert
nevét sem, akik értelmileg akadályozott gyermekek számára készítettek speciális
hangszereket, amelyekhez újfajta színes kottarendszert vezettek be. Ezzel
lehetőséget biztosítottak értelmi képességeiknek megfelelő hangszerjátéknak,
mint zenei előadásnak. Az újfajta zenélőrendszer Ulwila-módszer-ként lett
ismeretes. A módszer lényege, hogy könnyen tanulható kottarendszerből és
könnyen használható hangszerekből áll. Vető Anna gyógypedagógus nevéhez
fűződik a módszer magyarra adaptálása. Heinrich Ullrich segítségével tanári kézi-
könyvet is készített a módszerhez. 1994-ben pedig még a hangszeres együttes is
megalakult. Zömében Down-szindrómás gyermekek és fiatalok alkotják az Ulwila
zenekart. Vannak, akik fúvós-, mások pengetős- vagy dallamjátszó ütő-
hangszereken tanultak meg zenélni. Az igen sokirányú fejlesztőhatás mellett
21
Szőnyi Erzsébet (1998) p.61.
22
Szőnyi Erzsébet (1998) p.75.
41. 41
hatalmas sikerélményt élnek át ezek a gyermekek. Úgy gondolom, ha valaki
módszerével, szemléletével gyermekeket boldoggá tud tenni,- legyenek azok akár
ép testben, akár valamilyen sérültséggel élve,- az már az „új művészetet” magáévá
tette. Montessori szerint ugyanis a pedagógusnak „új művészetet” kell
megtanulnia. Bizton állíthatjuk: aki ezt megtanulta, az a boldogság pedagógiáját
tudhatja magáénak.
2.7 Életre szóló barátság Kokas Klárával egy pályázat
s egy szakdolgozat kapcsán?!
Eseménynaptárunkra visszatérve: a B. Méhes Vera néninél tett látogatásunk után
nem sokkal közölte velünk igazgatónőnk, Molnárné Bergmann Éva, hogy az
Alapítvány részéről OFA pályázatot adtak be. Pedagógus-továbbképzésre lehetett
pályázni, amelyben a Montessori- és a Kokas-tanfolyamot jelölték meg.
Mondanom sem kell, mennyire örültünk a hírnek. Persze sok kérdőjel állt
előttünk, vajon fog-e kedvezni számunkra a jó szerencse. Ezenközben következett
el ismét egy nevezetes dátum: 2006. ápr. 27. Ezen a napon ugyanis az Apáczai
Szakmai Napok Konferenciájának keretében Dr. Kokas Klára tartott előadást,
majd délután gyakorlati bemutatót pedagógusoknak. Még szakdolgozati
témaválasztásom előtt olvastam Kokas Klára: A zene felemeli a kezeimet című
könyvét, de felkészülésem során egyre többet találkoztam nevével, írásaival,
könyveivel. Mint ahogy mások is elmesélték, úgy jártam én is. Kokas Klára egy
könyvének elolvasása is elég volt, hogy szinte ellenállhatatlan késztetést ne
érezzek ahhoz, hogy személyesen is megismerve őt előadásainak, „óráinak”
részese lehessek. Többszörös túljelentkezés ellenére valahogyan sikerült helyet
kapnom a regisztrációs névsorban. De kérdezhetné valaki: hogyan illik
Montessori zenepedagógiai tevékenységébe Kokas Klára neve? Válaszom
indoklása miatt most kissé előreugrok az eseményekben. 2006. máj. 3-án, Irma
napján kaptuk a hírt: megnyertük a pályázatot! Készülhetünk mind a Montessori-,
mind a Kokas-tanfolyamra! Mi ez, ha nem az „Égiek” ajándéka?! S hogy M.
42. 42
Montessori és Kokas Klára egyénisége, szellemisége, küldetése és tevékenysége
miként is fér össze? Eddigi ismereteim, tapasztalataim alapján csak azt tudom
mondani erre: szükségünk van mindkettőjük segítségére… Hisz a mesterek
Mestere is kettőnként küldte ki tanítványait az „aratásba”.23
Iskolánk a Kerek
Világ Jóléti Szolgálat Alapítvány most „krízishelyzetben” van.
Gyógypedagógusok, asszisztensek hatalmas terheket vállalva próbálnak segíteni
az egyre súlyosabb állapotban hozzánk kerülő gyermekeken, fiatalokon.
Nyilvánvaló, hogy a hagyományos pedagógiai módszerek nem adnak igazi
megoldást még a legjobb szándék mellett sem. Meglátásom szerint: megújulásra
vár most minden…
Kodály Zoltán a magyar zenei élet forradalmi megújítását hajtotta végre. Akkor
elhangzott szavai ma is érvényesek: „Vajúdnak az idők…A megújulás vágya
általános… Kötelessége mindenkinek tőle telhetőleg segíteni… Mi lesz a jövő?
Tündérkert vagy pusztaság? Rajtunk áll. Azon múlik, lesz-e elég munkás kéz.”24
Úgy gondolom, Alapítványunknál sem kisebb a tét. Talán, ha most összefogva
képesek leszünk megújulni, s ehhez a két továbbképző tanfolyam segítségét
igénybe venni,- „tündérkert” lehet Alapítványunk gyermekeink számára. M.
Montessori didaktikai játék eszközei, zenei nevelést elősegítő hallás- és ritmus-
fejlesztő gyakorlatai gyermeki lelket ismerő nézetei, valamint Kokas Klára
kincseket rejtő, csodákra képes „tudománya” adhat számunkra reményt az új
világra. Olyan világra, ahol pedagógus és gyermek játszva, örömmel, zenével,
tánccal tanulhat, fejlődhet. Hogy ne sivár pusztaság legyen a hely, ahol naponta
összegyűlhetünk; ahol már sem zene, sem jókedv, sem öröm nem lakozik, ahol
már sem felnőtt, sem gyermek fel nem üdülhet.
Száz esztendővel ezelőtt M. Montessori szentül hitte, hogy az általa elvetett
„nemes mag” egyszer majd új életre kelhet. S hogy valahol igazi hamisítatlan,
genuin a leszármazás, arra a mester és tanítvány megbonthatatlan folyamata az
egyetlen garancia. Ennek tükrében hallgassuk meg, hogyan vall mesteréről,
Kodály Zoltánról egykori tanítványa dr. Kokas Klára:
23
Lukács ev. 10. r. 1.vsz. In: SZENT BIBLIA
24
Kodály Zoltán (1975): A zene mindenkié. Második kiadás. Budapest. p.110-111.
ISBN 963 330 057 6
43. 43
„Istenáldotta, zseniális alkotó szellemi környezetében éltem. Személyének emberi
értékeiből részesültem. Tanítását leírta, elmondta sokaknak, nyelveken. De ami ő
volt, a lénye, az több az írásainál. Mert nekem például személyes bátorságot adott
az életutamra, igényességet és a szüntelen megújulás örömét… Nem az
emlékeimben őrzöm, hanem a lényemben. Tájékozódom általa, mintha iránytűt
rakott volna a fejembe, ami jelzi az értékeset és a silányat, az időtlent és az
ideiglenest, a nemeset és a vacakot…”25
.
Kokas Klára zenepszichológus – zenepedagógus. „Az első amerikai Kodály
Intézet kutatási programját vezette. Komplex esztétikai nevelési kísérletet vezetett
a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett iskolareform-kísérletben.
Megalapította az Agape Zene- Életöröm Alapítványt Budapesten, 1990-ben.
Terápiás zenei programot vezetett vak gyerekeknek. Napjainkban a
pedagógiájából kibontott kismama- és baba-mama programon dolgozik…
Előadásokat, bemutatókat, kurzusokat tartott Európa szinte valamennyi
országában; Skandináviától Itáliáig és Görögországig, valamint Ausztráliában,
Kanadában, az USA-ban és Izlandon négy idegen nyelven. Témájának változatait
négy könyvben írta meg. Közel száz cikket publikált. Dokumentációs filmjeinek,
videofilmjeinek egész sora került bemutatásra.”26
Több interjú is készült vele. A
Kossuth Rádió Kézjegy című műsorában Szakáts Ildikó így beszél róla: „…Valami
olyan csodát tud művelni a gyerekekkel, hogy még a legmakrancosabb is
megszelidül. Pedig nem csinálnak semmi különös dolgot. „Csak”énekelnek vagy
zenét hallgatnak és táncolnak…”
S most hallgassuk meg Kokas Klárát, hogyan is vall önmagáról: „Életem nagyon
szép, mert ugyanaz a hivatásom, mint a szenvedélyem. Tanító vagyok, a
gyerekekre figyelek. Legbensőbb lényemben érintenek meg. Magukkal ragadnak,
elbűvölnek…”27
…Letértem a zenetanítás hagyományos útjáról, el a megszokottól
25
Kokas Klára (1998): Öröm, bűvös égi szikra. Budapest, Akkord Zenei Kiadó Kft. p.13.
ISBN 963 550 724 0
26
Fleck Erika (Szerk). (2002): Szép Kelet, Szép Nap. Zenepedagógiai szimpózium. Pécs.
A kiadvány megjelenését támogatta: Agape Zene- Életöröm Alapítvány; Baranyai Pedagógiai
Szakszolgáltatások és Szakmai Szolgáltatások Központja. p.109.
27
Kokas Klára (1972): Képességfejlesztés zenei neveléssel. Budapest, Zeneműkiadó. p.118.
44. 44
és megtanulttól. Felfedeztem a gyerekeket, épeket és fogyatékosokat, és szüntelen
kíváncsisággal próbálom feltérképezni zenevilágukban a nekik
legfontosabbat…”28
„Partnerem a zene… Az ÉNEKLÉS: anyanyelvem…”29
„Én
nem zenét tanítok… AGAPE-t tanítok a zenével. Életörömöt tanítok: a szemlélődés
örömét és a felfedezését. Az áhítat és a katarzis örömét. És az összetartozásét.
Tanítványaim nem a zenéről tanulnak, hanem a zene segítségével egymásról.
Szabadok a mozdulataikkal, a lélegzetükkel, a tekintetükkel, a hangjukkal, az
ecsetjükkel. És mert szabadok, egymásra találnak…”30
„Kerülöm a sablonos,
irányító műveleteket. Nem kötögetek hálókat a gyerekek szárnyalása elé, s a
madárlábakra sem hurkolok zsineget. A röptüknek vagyok részese…
Felfedezőúton járok gyerekországban, ösvényeimet mindig váratlan újdonságok
jelzik…Gyerekekből kell kibontanunk a titkos tudást, velük lehet megfejtenünk
zenebefogadásunk nagy rejtélyét. Szerencsére szívesen kalauzolják felnőtteiket,
megajándékoznak bennünket bizalmukkal. Lehet, hogy a Kodály-eszme szélesebb
szárnyakon repül, mint eddig látták? Lehet, hogy a zene befogadásának új távlatai
derengenek körülötte? Lehet, hogy a gyerekek szabadon lendülő testéből tanulunk
zeneüzeneteket?...”31
Dr. Bagdy Emőke pszichológus, egyetemi tanár tollából származnak a következő
sorok: „Kokas Klára Kodály tanítványaként úttörő utat választott a zene
tanításában. Nemcsak zenepedagógiát művel, hanem személyiséget formál,
érzelemvilágot gazdagít, lelki nevelést alkalmaz, empátiát fejleszt. Ars poeticája a
személyes élmény-érintés, az improvizatív, sémamentes út és a szolgáló alázat
hármasa.”32
Kokas Klára mélyreható vizsgálatokat végzett a zene transzferhatásáról. Az
eredmények egyértelműen bebizonyították, hogy a zenei nevelés a gyermekek
más képességeit is jelentős mértékben fejlesztik. Ehhez csupán csak annyit lehet
hozzáfűzni: ha mernénk bátran több időt szentelni a gyermekek zenei nevelésére,
ISBN 963 330 463 6
28
Kokas Klára (1998). p.13.
29
Kokas Klára (1998). p.15.
30
Kis Jenőné (Kenesei Éva) (1994): Alternatív lehetőségek a zenepedagógiában. Budapest,
Tárogató Bt. p.80. ISBN 963 8491 52 3
31
Kokas Klára: Gyerekekkel Kodály nyomában. http://www.parlando.hu/Kokas2.htm
32
Kokas Klára (1998). p.84.
45. 45
esetleg Kokas Klára szellemisége nevében elvennénk a „hálókat”, hogy
gyermekeink szabadon szárnyalhassanak, „madárlábaikról eloldoznánk a
zsineget”,- lehetséges, hogy kevesebb időráfordítás mellett jobb eredményeket
érnénk el a kultúrtechnikák tanítása területén. Természetesen, ehhez a másik nagy
egyéniség, M. Montessori módszereinek adaptálása is igen kívánatos lenne.
Úgy vélem, Kokas Klára önvallomásai és a róla szóló megnyilatkozások után nem
kell külön bizonygatnom, miért látom Montessori szellemiségét, egyéniségét,
pedagógiai művészetét csodálatosan kifejlesztett formában tündökölni őbenne.
Visszatérve ismét az eseményekre: 2006. ápr. 27-én várakozással telve érkeztem
az Apáczai Szakmai Napok Konferenciájára. Előzetes telefonon keresztül az volt
a kérésem, hogy csupán néhány szót válthassak az előadás után Kokas Klárával.
Az előadóterem még üres volt, amikor reggel megérkeztem. Néhány perc múlva
másodikként egy korát meghazudtoló, fiatalos, üde, mosolygós arcú hölgy lépett
be a terembe. Dúdolva sétált felém. Valami különleges nyugodtság, béke,
életöröm sugárzott lényéből. Köszöntöttük egymást,- s én meglepődve álltam
kedves egyszerűsége előtt. Igen,- ő volt: dr. Kokas Klára, Klárika, mindenki
„Klári nénije”. Úgy szólt hozzám, mintha mindig is ismertük volna egymást.
Természetszerűleg tegezett, s a viszonttegezést ugyanilyen természetességgel
ajánlotta fel. Már tudott arról, hogy szeretnék vele néhány szót váltani. Miközben
előadására készülődött, asztalához hívott, hogy üljek mellé, és már
beszélgethetünk is…Mondanom sem kell, egyik ámulatból a másikba estem…
Ekkora megelőlegezett bizalmat?! Hierarchikus gondolkodású társadalmunkban
szokatlan jelenség ez. Ilyen alázatra csak az igazán „nagyok” képesek. Klári néni
nem „leereszkedett” hozzám. Egymás mellé ültünk, egymás szemébe néztünk, s a
valódi szeretetet sugárzó univerzum részesei lettünk. Mindenféle külsőséges
udvariaskodást félretéve, máris a lényegi dolgokra tértünk. Többek között,
szóltam beadott pályázatunkról is. Akkor még nem tudtuk, hogy megnyerjük-e
vagy nem. Csak óhajomat fejeztem ki arra vonatkozóan, hogyha sikerülne a
pályázat, nagyon szeretnénk, ha nálunk az Alapítványnál tarthatnánk meg. Klári
néni mosolyogva nézett rám, különöset nem fűzött mondataim után.
Beszélgetésünket berekesztettük, hiszen ez idő alatt az előadóterem megtelt, és az
előadás kezdetét vette. Mondanom sem kell, pár perc után Klári néni már meg is
46. 46
énekeltetett bennünket: „Kis kece lányom..., Bújj, bújj zöld ág…” S az
„időutazás” valóságos csodáját átélve, ismét gyermekekké válva éltük át ezeket a
perceket.
Dolgozatom hosszúra nyúlna, ha mindazt leírnám, amit Klári néni egy óra alatt
mondott el. Így csupán annyit jegyzek meg, hogy az előadást énekkel, tánccal
zártuk. Néhány kislány is csatlakozott hozzánk,- így lett teljes az öröm és a
vidámság. Délután gyakorlati foglalkozáson vettünk részt, amelynek részletezése
szintén nem fér be a dolgozat keretébe. Erről is csupán annyit: belekóstolhattunk
abba, hogy a zene képes feloldani félelmeket, gátlásokat; merevségünket lazítva
mozdítja tagjainkat. Pállay József festőművész pedig abban volt segítségünkre,
hogy próbáljunk „belefelejtkezni” Bach gyönyörű zenéjébe, és hagyjuk, hogy ő
irányítsa ecsetünket. Ennek a napnak élményét is őrzi néhány felvétel:
Másnap, miközben a találkozás örömteli eseményeit meséltem, szólt
igazgatónőm, hogy a Kerek Világ e-mail címére személyes levelet kaptam Klári
nénitől, amelyben többek között ezeket írta: „Kedves Irma!... Nagyon megindított,
amit mondtál, hogy a társaid szeretnének velem dolgozni, és természetesen találok
majd időt, alkalmat…Ne izgassátok magatokat, ha mégsem jön be a pályázat,
mert biztos elmegyek hozzátok segíteni, ha van pénz, ha nincs. Ilyesmi nem lehet a
31. „Öröm, bűvös égi
szikra…”
32. A zenei foglalkozáshoz
kapcsolódó „ábrázolásóra”
33. Mindegyikőtök alkotása
egyedi,- ezért gyönyörű a nagy
egészben…
47. 47
pénz függvénye. Ha jól emlékszem, Jézust sem fizették, amiért gyógyított. Isten
veletek, szeretettel ölel: Klári”
2.7.1 „Gyökereim az élő fa gyökerei…”33
Így vall magáról Kokas Klári néni. Igen, „közös gyökerünk” a mesterek
Mestere… Ő, aki a földön járva, gyógyítva nevelt bénát, süketet, és vakot. Ő, aki
„ingyenvalóvá” tette az Örömhírt, az Evangéliumot. Aki ebből a „gyökérből”
táplálkozik, az Őreá fog emlékeztetni. Hasonlítani fog Hozzá minden szava tette.
„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket…”34
„Pedagógiájának” egyetlen
„koncepciója” van,- ez pedig a valódi hamisítatlan szeretet. „Eszköztára”
kifűrkészhetetlen. Mint szakavatott „zenepedagógus”, repertoárján számtalan
zeneszerszám szerepel: dobok, citerák, hárfák, kürtök, lantok. S a „nagy
Karmester” beintésére gyönyörű harmóniában zeng az egész univerzum. S ha
látja, hogy idelenn emberteremtménye lehangolt, szomorú, beteg, aggódó szemel
rögtön észreveszi. Hozzáhajolva énekkel kérdezi: „gólya ,gólya, gilice, mitől
véres a lábad?...” Meghallgatja „gyermekének” bús panaszos énekét… De sokáig
keseregni őt nem hagyja. „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel” siet segítségére
gyógyulásában. „Felhangolja” a lehangolódott emberi szív húrjait az Ő szíve
szeretetének hangjára, hogy teremtményét már végre boldognak lássa. S akik Tőle
tanulták és tanulják a „mesterséget”, és zenepedagógiájukban ez a koncepció, a
vezérelv,- azok a boldogság pedagógiáját viszik tovább nemzedékről
nemzedékre. Ők azok a „M. Montessorik”, a „Kokas Klárák” és még hosszasan
sorolhatnánk azokat, akiket „kettőnként” el lehet küldeni; akik képesek gyermeki
lelkek orvosai, nevelői, felvidítói lenni. Körbetekintve láthatjuk: a „tájak fehérek
az aratásra”, az aratnivaló sok, de a munkás oly kevés. Sokirányú tevékenységre
lenne szükség. Itt állunk a harmadik évezred küszöbén. A hatalmas technikai
vívmányok, kutatási eredmények mellett ott legbelül egy „hang” valami nagy
veszélyre figyelmeztet. Kereső, kutató felnőttek, fiatalok, gyermekek „éhesen”,
33
Kokas Klára (1998) p.11.
34
Márk ev. 10. r. 14.vsz. SZENT BIBLIA
48. 48
„szomjasan”, „ gyökértelenül” futkosnak valami valóságos után. A nagy „árus”
pedig kínálja a hazug hamis portékát. Minden kapható „hiúság vásárán”. S aki
nem eresztett mélyen gyökeret, az könnyen becsapottá lesz. Az emberi lelket
gyógyító, nyugtató, igényes, szép zene sok helyen már szinte száműzött lett.
Dübörög a felajzó, depressziót kiváltó „anti-zene”, s a „nyitva felejtett Éden
ablakából földre ívelő szférák zenéjét már alig-alig halljuk meg.”35
Számítógépes,
rohanó, pénzorientált, jólétből le nem adó világunkban hol vannak a „daloló
kismamák”? Stresszel teli hétköznapjainkba hogy férnek bele az esti, meghitt,
csendes vagy akár víg kedélyű boldog éneklések?! Zenepedagógia? Vagy
zeneterápia? Itt most a fő kérdés nem ez. Hanem a „közös gyökérből” erőt merítve
menteni lelkeket…
S hogy kinek milyen eszköz adatott kezébe? A lényeg úgyis egy: gyógyítani a
testi – lelki – szellemi betegségben sínylődőket; s olyat nyújtani a megszületendő
és felnövekvő gyermekeknek, hogy fejlődésük az univerzum ritmusával
összhangban történjen; személyiségük harmonikusan fejlődhessen.
2.8 Beszámoló egy budapesti utazásról
Eseménynaptáromban továbbhaladva arról szeretnék szólni még, hogy
telefonon keresztül tudattuk B. Méhes Vera nénivel és Kokas Klári nénivel
pályázatunk eredményességét. Ők őszinte örömmel fogadták a jó hírt, s a
tanfolyam részleteinek megbeszéléséhez máris kitűztünk egy megfelelő
időpontot. Így jutottam el párom kíséretében Békásmegyerre jún. 2-án, Stefán
Mariannhoz, a Magyarországi Montessori Egyesület elnökéhez. A
Zipernowsky úti bázis óvodában beszélgethettünk a készülő Montessori
alaptanfolyam részleteiről, amelynek időpontját 2006. aug. 14-ikére tűztük ki.
Alapítványunk részéről tíz pedagógus nevezett be a képzésbe, így kaphattuk
meg azt a lehetőséget, hogy a tanfolyam helyben, iskolánk keretein belül
35
Fleck Erika (Szerk) (2002) p.70.
49. 49
történjen meg. Megbeszélésünk végén Stefán Mariann bemutatta kolléganőjét,
Bencsik Lászlóné, Erikát, akivel együtt fogják a tanfolyamot tartani.
Kedvesen, szíves szeretettel vezettek végig az óvoda szobáin. A gyerekek
éppen csendes pihenőn voltak. Így az elkészült fényképfelvételeken csupán a
fejlesztő eszközök szerepelnek. Óvodai látogatásunkat a következő néhány
képpel szemléltetem:
34. Stefán Mariann /jobbról/ és Bencsik
Lászlóné, Erika a Bp-i Zipernowsky úti
bázisóvodában
35. Színegyeztetés
csipeszekkel
50. 50
Békásmegyerről Kokas Klári néni lakására érkeztünk, aki mosolygós arccal
tessékelt be minket barátságos, egyszerű szobájába. Igyekeztünk sok mindent
megbeszélni a tanfolyammal kapcsolatosan, amely szintén nálunk lesz az
Alapítványunknál 2006. nov. 6-ikától kezdődően. Sok, igen hasznos,
figyelemre méltó dolgot hallottunk Klári nénitől ez alkalommal is, amit talán
még valahol írásba tudok foglalni. Klári néni mosolygós bólintással egyezett
bele, hogy találkozásunk alkalmából fényképfelvétel is készülhessen:
Másnap, jún. 3-án kaptunk lehetőséget arra, hogy B. Méhes Vera nénit is
köszönthessük néhány percre. Éppen kórházból tért vissza. Gyengélkedése
ellenére ő is szeretettel fogadott bennünket. Megbeszéltünk néhány fontos
dolgot a Montessori Műhely legközelebbi megjelenésével kapcsolatban, majd
további erősödést, gyógyulást kívánva elköszöntünk tőle.
36. A fejlődés menetét
eltéveszteni nem lehet
37. Szobácska a
szerepjáték számára
38. Látogatás Kokas Klári
néninél
Bp. 2006. jún. 2.
51. 51
3. Friss hírlevél a „Montessori Europe” lapjáról
összegző tanulságokkal
Eseménynaptáromat végigtekintve egy levélről szeretnék még szót ejteni,
ami Vera nénitől érkezett. Ebben többek között ezt olvashatjuk:
„Kedves Frenyó Béla!
Interneten érkezett meg hozzánk a „Montessori Europe” lapja. A
közérdeklődés számára érdekes oldalakat kinyomtattam. Amennyiben ideje
van rá, és kedve is hozzá,- jó szolgálatot tenne, ha lefordítaná. Nem sürgős.
Úgy gondolom, hogy a tanfolyamok számára hasznos olvasmány lehetne.
Tartalmi ismertetését pedig közölnénk a legközelebbi Montessori
Műhelyben.
Együtt örülünk sikerüknek. Irmával együtt szeretettel üdvözlöm: Vera néni
2006. máj. 12.
Meghatódottság nélkül ezt a levelet sem lehetett végigolvasni. Vera néniben
ugyanis olyan embert ismerhettünk meg, aki ereje utolsó cseppjéig a jó
érdekében tevékenykedik. 87 évesen (!) ott van szobájában a számítógép.
Szerkeszti a Montessori Műhely szakfolyóiratot. Figyelemmel kíséri az
Internet legújabb szakmai híreit. Csak csodálni lehet szellemi frissességét…
Most a Vera néni által kinyomtatott „Montessori Europe” lapból idézek
néhány közhasznú gondolatot. Fidler, Wendy „Kreativitás és Montessori”
címmel ír az alkotó Montessoriról, amely szerint Dr. Montessori a
kreativitást kulcsfontosságúnak ítélte meg a gyermek fejlődésének minden
aspektusa szempontjából. „ A gyermek élet- és tanulási környezetének
